A magyarok nem, vagy csak nagyon nehezen ismerik el hibáikat, és önmagukat kulturáltnak és szabálykövetőnek tartják. Akkor vajon miért lett ilyen a magyar közlekedési morál, miért egyre több a súlyos közúti baleset? Miért nem vesszük emberszámba a másikat? Közlekedés kultúra Magyarországon.
A közlekedési viszonyok tökéletesen tükrözik társadalmunkat. Az, hogy hogyan viselkedhetünk vezetés közben nagyban függ attól, hogy az adott társadalom, amiben élünk mit enged meg, és mit nem. Ezek azok a normák, írott és íratlan szabályok, amelyek keretet adnak viselkedésünknek, annak, hogy hogyan nyilvánulunk meg, a közlekedésben résztvevőkkel szemben. A vezetés ezáltal egyszerre egyéni, és társas tevékenység is, mivel a volán mögött döntéseinket ugyan egyedül hozzuk meg, ezeknek mind-mind következménye van a velünk együtt közlekedőkre is. Írott szabályként elsősorban, nyilván a KRESZ-t értjük, míg íratlanként, olyan sajátosságokra gondolhatunk, mint például vészvillogóval előzékenységet megköszönni, a cipzár elvet használni vagy kézifék nélkül parkolni, ami lehetőséget ad az autók arrébb gurítására.
A szociológia viszonylag későn fedezte fel magának a közlekedés hatásvizsgálatát. Egészen a huszadik század utolsó évtizedéig nem készültek ilyen tanulmányok, annak ellenére, hogy az autózás, már évtizedek óta a modern társadalmakban élő emberek mindennapjainak a részét képezi. A közlekedési kultúrát, mint rendszert elsőként a brit John Urry szociológus foglalta össze. Az általa felvázolt szisztémában soha nem csak egyéni autó használatról, saját járművekről van szó, hanem egy komplex rendszerről, melyet system of automobility- nak nevezett el. Ebben az rendszerben elválaszthatatlanul fonódnak össze értékek, normák, egymással kapcsolatba lépő járművek. A kétezres évektől kezdve tehát egyre inkább fókuszba kerülnek azok a mérések és tanulmányok, melyek a vezetéshez kapcsolódó társadalmi jelenségeket elemzik. Magyarországon is egyre fontosabb téma a közlekedés biztonsága, így külföldről átvett kutatásokkal is igyekeznek válaszokat keresni, a közlekedés társadalomra gyakorolt hatásaira.
2024-ben például a Közlekedéstudományi Egyesület (KTE) kísérletet tett egy amerikai vizsgálati módszer hazai kipróbálására, hogy felmérjék a magyarok közlekedési kultúráról alkotott véleményét. Dr. Szabó Andrea vezető kutató elsőként azt állapította meg, hogy a magyarok az amerikaiak többségével ellentétben nem, vagy csak nehezen ismerik el hibáikat, és még kevésbé beszélnek róla idegeneknek. Ennek alapján a résztvevők saját magukat szabálykövetőnek és kulturáltnak tartják, viszont 85% -ban gondolták úgy, hogy a közlekedés biztonság és a közlekedés kultúra szorosan összefügg. A kutatók ebből arra következtetnek, hogy ha sikerül javítani a közlekedési kultúrán, akkor egyszersmind javul majd a közlekedésbiztonság is. Továbbá arra a megállapításra is jutottak, hogy „Azok, akik az élet más területein kulturálatlanok, vezetés közben is azok lesznek és nem valószínű, hogy egy kulturálatlan ember kulturáltan és ezzel együtt szabály követően fog közlekedni.” (Firisz A. 2024)
A kutatás eredménye arra világít rá, hogy Magyarországon az agresszivitás a legnagyobb probléma a közutakon, az emberek ezt tartják a legveszélyesebbnek, továbbá a vezetés közbeni telefonozást ítélték a legkockázatosabbnak. Az is érdekes adat, hogy a leg kulturálatlanabb és legkevésbé szabálykövető csoport, nem az autósóké, hanem a kerékpárosoké és a motorosoké a tanulmány alapján. Magyarországon a közlekedés biztonságát és a közlekedés kultúráját úgy lehet a leginkább javítani, ha a két területre koncentrálunk – az agresszív és az önveszélyes vezetési módokra, azok csökkentésére – amelyeket a közlekedők maguk is a legveszélyesebbnek ítélnek és amelyekkel a leggyakrabban találkoznak az utakon.
Vezetéstechnikai szakértők szerint az agresszión felül más probléma is jelen van napjaink közlekedésében. „A mai fiatalok legtöbbjét már nem izgatja az autóvezetés technikája, ugyanakkor a legsúlyosabb baleseteket azok okozzák, akik a legmagasabb felszereltségű autókat vezetik. Ha e kettőt összerakjuk, kiderül, hogy a vezetéskönnyítést eredményező műszaki fejlődés végső soron kompetenciavesztéshez vezet.” – nyilatkozta Huszti László gépjármű-szakoktató, a Szakoktatók Országos Érdekképviseleti Egyesületének elnöke. (Magyar Nemzet 2021) Ennek tükrében rögtön eszünkbe juthatnak az elmúlt évek legsúlyosabb, haláloskimenetelű balesetei, melyeket vezetésbiztonsági csúcstechnikával felszerelt, sokszáz lóerős versenygépekkel követtek el. „Sok jogosítványra vágyó tanulóvezető úgy van vele, hogy minek megtanulni parkolni, amikor úgyis jönnek az önvezető autók, felesleges a manuális sebességváltóval bajlódni, amikor odahaza úgyis automata váltós a kocsi, tehát lényegében vezetni sem kell igazán tudni.” – véli a szakértő. Ezenfelül egyre kevesebb fiatalnak jó a térérzékelése, ami bizonyítottan az okos telefonok használatának következménye.
Zerkovitz Dávid pszichológus szerint a konfliktusok száma valóban nőtt az utakon, de ennek sokkal inkább az lehet az oka, hogy nőtt a forgalom, a dugók, tehát a közlekedésben résztvevők száma is emelkedett, ami automatikusan generálta a közúti konfliktusok számának emelkedését. Budapest igen rossz helyen áll a forgalmi dugók tekintetében, ami 47 órányi dugóban veszteglést feltételez éves szinten. (INRIX Research, 2022) A pszichológus szerint „sok ember emiatt frusztrált, siet, így a stressz miatt romlik az ítélőképessége és a reakcióideje is. Ráadásul, a kerékpárok népszerűségének növekedése, az új közlekedési eszközök megjelenése még inkább fokozhatja az autósok konfliktusos helyzeteit.” (Firisz A., 2021)
Eközben az is tény, hogy 2023-ban a magyar autópark átlag életkora meghaladta a 16-évet! Sok ember álmodozik arról a volán mögött ülve, hogy a vadiúj, több száz milliós „index nélküli” BMW-st vagy Mercist, mikor fogja végre a szeme láttára kiszedni egy rendőr, amikor mondjuk éppen a buszsávból kielőzve áthajt a piroson. Ez a kép, amolyan vágyálomként lebeg sok átlagos autós szeme előtt a pesti dugóban ülve. Elégtételt éreznének, ha így lenne. Ez a fajta frusztráltság és kitörni vágyó igazságérzet, ami szintén sok autósba munkál.
Vezetési kultúránk komplexitását a belénk ivódott minták is színesítik – véli Dr. Heinczinger Mária, a Partnerség a Közlekedésbiztonságért Egyesület ügyvezetője. A szakember szerint ilyen „a tolakodás kultúrája”, ami még a szocialista hiánygazdaságból öröklődött, és ez a másokkal szembeni érdekérvényesítés legitim formájaként elfogadott. Ez is egyfajta agresszió, amely mindaddig működik, amíg a kilencven százaléknyi többség rezignáltan tűri. Sajnos a jogtalan előny szerzőjére sokan úgy tekintenek, hogy „lám, milyen ügyes, mennyire életrevaló.” A csörtetés és mások megfélemlítése kéz a kézben járó viselkedésformák, melyek egyik legkirívóbb esete a büntetőfékezés. A pszichológia „erős felindultságból elkövetett cselekményként” kezeli a büntetőfékezést. Ezek a viselkedési minták a közlekedésben a legfeltűnőbbek, de valójában a közlekedésen kívüli élethelyzetekben is megmutatkoznak. Amikor a jogosulatlan előnyök szerzésére irányuló törekvés bocsánatos bűnnek számít egy társadalomban, akkor ez megingatja a szabályrendszerekbe vetett hitet a többségben. Sokan úgy is érezhetik, hogy becsületesnek lenni „lúzerség”.” (Magyar Nemzet 2021)
Mostanában divatos azt emlegetni, hogy Magyarország egy következmények nélküli ország, egy olyan hely, ahol, ha valaki szabályt sért, nem tartja be a törvényeket, annak nem lesz baja, nem büntetik, vagyis ezt újra és újra, nyugodtan megteheti és meg is teszi. Ennek következményeként ez a viselkedésimorál tükröződik vissza a mindennapi közlekedésben is. Azt is mondhatjuk, hogy meggyengült a jogbiztonságba, a törvények erejébe vetett hit és ennek a közlekedésbiztonságnál sokkal messzebbre mutató és mélyebb következményei lehetnek.
De hogyan lehetne az agresszió problémájára megoldást találni? A legszerencsésebb az volna, ha még azelőtt kilehetne szűrni az agresszióra hajlamos, személyiségzavaros embereket, mielőtt hozzájutnának első jogosítványukhoz. A fennálló helyzet miatt ennek a lehetősége is napirendre került. A megkérdezett szakemberek mindnyájan egyetértenek abban, hogy lehetséges lenne egy ilyen kontraszelekció, viszont abban, hogy a kivitelezés lehetséges -e abban már megoszlanak a vélemények. Ennek oka többek között az, hogy az A és B kategóriához szükséges háziorvosi vizsgálat pszichés felmérésre nem terjed ki. „Elvileg ki lehetne szűrni az agresszivitásra hajlamos személyiségű jelölteket, azonban erre sem itthon, sem egész Európában nincs megfelelő kapacitás. Ma évente kilencvenezren érik el a 18 éves kort, és megközelítőleg ugyanennyien szeretnének jogosítványt szerezni. Ehhez annyi pszichológusra volna szükség, amennyi gyakorlatilag nem létezik.” (Magyar Nemzet 2021)
Ezen felmérések és kutatások logikáját követve tényleg arra lehetne következtetni, hogy útjainkon zömében, agresszióra hajlamos, személyiség zavaros emberek közlekednek, akikből teljes mértékben hiányzik az önreflexió és az egymás irányába érzett empátia, tehát végeredményben pszichopaták.
Kiemelt képünk a szerző saját fotója.
Irodalomjegyzék
- Bertók L., Őrület az utakon, Magyar Nemzet, (2021. 05. 23.). https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2021/05/orulet-az-utakon
- Bódi J., A guruló nappali: az autózás mint hétköznapi mobilitás: Az autómobilitás kortárs társadalomtudományi megközelítései. In: Bódi J.–Maksa Gy.–Szijártó Zs. (szerk.): Újratöltve. Médiakutatás és mindennapi élet. Gondolat Kiadó, PTE BTK Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék, Budapest–Pécs. 90–107. oldal. (2016)
- Firisz A. (2024.05.31.) Mit mutat a Közlekedésbiztonsági és közlekedési kultúra index? közlekedésbiztonsag.hu https://kozlekedesbiztonsag.kti.hu/mit-mutat-a-kozlekedesbiztonsagi-es-kozlekedesi-kultura-index/
- Firisz A. (2021.06.04.) Nem mindegy, hogy az ego vagy az IQ vezeti az autót! közlekedésbiztonsag.hu https://kozlekedesbiztonsag.kti.hu/nem-mindegy-hogy-az-ego-vagy-az-iq-vezeti-az-autot/
- INRIX Research (2022) Global Traffic Scoreboard. INRIX. Kirkland-Chesire. http:// inrix.com/scorecard/
- Urry, J. (2005) The system of automobility. In: Featherstone M.–Thrift N. J.–Urry J. (eds.): Automobilities. Thousand Oaks, Calif: SAGE, London. pp. 25–40.
- Tóth Péter Az autózás, mint társadalmi-technikai rendszer 2019, Tér, gazdaság, ember, 2019/1
- Tribün Podcast: Bazsó Gábor (Karotta): Az elektromos autózás megment minket a klímakatasztrófától? – 1. rész https://www.youtube.com/watch?v=v_Wq12TJOxE&t=1134s&ab_channel=Trib%C3%BCn