Sokaknak feltűnhetett Donald Trump második beiktatásán, hogy a családja mellett a világ legjelentősebb vállalatainak a vezetői közül is többen a pódiumon sorakoztak. Ott volt a Google, a Facebook, az Amazon, az Apple, és az X/Tesla/SpaceX alapítója/vezetője is. Az köztudomású, hogy Elon Musk személyesen részt vett Trump kampányában és rengeteg pénzzel is támogatta azt, kormányzati pozícióért cserébe – és nyilván a cégeinek sem tesz rosszat a részvétele az adminisztrációban. De mit kerestek ott a többiek? És mit jelenthet ez számunkra? Vélemény.
Kezdjük egy közhelyszerű ténnyel. Az internet, és főleg a szociális média térhódításával a technológia cégek rengeteg adathoz jutottak, és jutnak folyamatosan a felhasználóikról: nemcsak a saját platformjaikra önkéntesen feltöltött adatokra kell itt gondolnunk, hanem a felhasználók teljes online jelenlétének monitorozásából származó adathalmazra, amely amellett, hogy kiválóan használható profilalkotásra, ezáltal célzott hirdetésekre, a politika számára is értékes. Donald Trump viszonya a közösségi médiával például meglehetősen ambivalens: első megválasztását jelentős mértékben az online jelenlétének és a közösségi média algoritmusainak köszönhette, első ciklusa alatt is kifejezetten aktív volt online, amíg a ciklus végén ki nem tiltották mindenhonnan zendülés szítása miatt – ezt követően alapított saját közösségi platformot. A közösségi média szerepét nem lehet lebecsülni a fizikai térben megvalósuló események szervezésében: a Capitolium ostroma mellett gondolhatunk izraeli, iráni, georgiai, de akár magyar tüntetésekre is.
Nem véletlen tehát, hogy a politikai hatalom, különösen autokratikus hatalmak megpróbálják uralni és kontroll alatt tartani a közösségi médiát. Az még felfogható természetesként, hogy a nagy cégek vezetői igyekeznek jóban lenni a szabályozó államuk aktuális vezetőivel. Az már azonban nem, ha szolgáltatásaikat, valamint a felhasználók által az ingyenességért cserébe átadott, vagy tőlük begyűjtött adataikat állítják a hatalom szolgálatába. A Google-keresések, a Gmail levelezés, a Facebook, az X, vagy a YouTube teljes adattartalma nem titkosított, tehát a szolgáltató számára minden kattintás, megtekintés, és eltöltött idő látható, dokumentálható, felhasználható. Ez pedig a politika számára aranybánya.
Edward Snowden 2013-as közérdekű szivárogtatása és nyilvánosság elé lépése óta tudjuk, hogy az USA kormánya úgynevezett “hátsó kapuk” alkalmazásával közvetlenül fért hozzá szinte mindegyik technológiai cég felhasználóinak adataihoz, amelyeket meg is osztott a szövetségeivel. Azóta, részben erre adott válaszként, elterjedtek és már-már alapértelmezetté váltak a végpontok közötti titkosítást alkalmazó üzenetküldő- és adattároló felhőalkalmazások, amelyek az adatokhoz való közvetlen hozzáférést értelmetlenné teszik, hiszen azok olvashatatlanok a titkosítás miatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy az államok lemondtak volna az adatokhoz való hozzáférés igényéről, legutóbb például az Egyesült Királyság élt ilyen igénnyel az Apple felé: a cég megtagadta, hogy közvetlen hozzáférést biztosítson a kormánynak a felhasználók adataihoz, inkább úgy döntött, megszünteti a titkosítási szolgáltatását az országban.
Manapság a tömegek, akik a politikai hatalmat megszerezni és megtartani vágyó politikusok számára célcsoportok, a közösségi médiából, főleg a Facebook-ról, az X-ről, a YouTube-ról tájékozódnak. Ezek a platformok profiljuk szerint nem közszolgáltatást végeznek, hanem pénzt termelnek, ezért bár voltak törekvéseik demokratikus elvek szerinti algoritmusok alkalmazására, azokat rendre felülírták az üzleti érdekeik. Ezekre a platformokra tehát nemcsak hogy nem tekinthetünk hírforrásokként, hanem kifejezetten kártékony és felforgató eszmék terjesztésére alkalmas helyekként kell azokat számontartanunk. Egyáltalán nem véletlen, hogy a derékszög-tagadás, az oltásellenesség, a laposföld-hit, és úgy általában véve az őrült és populista nézetek elterjedése időben tökéletesen párhuzamba állíthatók a közösségi média elterjedésével. A Facebook, és Elon Musk beszállása óta az X (korábbi Twitter) ennek a jelenségnek a főkolomposai.
A Facebook 2021 januárjában függesztette fel az akkori elnök Trump fiókját, amiért az zendülést szított az alkotmányos rend ellen, felhasználva a közösségi platformot is – Trump profiljának tiltását csak a 2024-es választást közvetlenül megelőző időben oldották fel. A Facebook egészen a közelmúltig alkalmazott egy inkább rosszul, mint jól működő tényellenőrző algoritmust, amivel elvben kiszűrhetőek voltak az álhírek és a tényhamisítások. A cég alapító-vezetője, Mark Zuckerberg azonban nemrégen egy több pontból álló változtatáscsomagot jelentett be azzal a szándékkal, hogy a cég “visszatérjen a szabad véleménynyilvánításhoz”, azonban amelyek komoly visszalépést jelentenek a platform megbízhatóságát illetően. Először is, a tényellenőrzést közösségi bejegyzésekre cserélik, amelyekkel jelezhető, ha illegális vagy valótlan valamely tartalom. Másodszor, csökkentik a cenzúrát az érzékeny témákban, mint a gender vagy a bevándorlás: az indokolás szerint ezzel a “mainstream”-nek kívánnak megfelelni – így például nem szitokszó többé a bevándorlókra a “szutykos tetűládák” kifejezés.
A tartalommoderálás és az érzékeny témák cenzúrája körében hozott enyhítő szabályozás is a konzervatívok felé tett gesztus, akik a tényellenőrzést hajlamosak üldöztetésnek értelmezni – miközben csak arról volt szó, hogy ők gyakrabban tesznek közzé vitatható tartalmakat: a Facebook saját kimutatása szerint háromszor annyi önmagát konzervatívnak tartó influenszer van a platformon, mint liberális.
2018-ban Zuckerberget az USA kongresszusa elé idézték, amiért a Facebook dezinformációt terjeszt és gyűlöletet szít. Ekkor még megbánó arccal magyarázkodott és elismerte az álhírterjesztést, a gyűlöletkeltést, és a választásokba való beavatkozást, amit a saját hibájának tartott és elnézést kért érte. Mi változott? Joe Rogan podcastjében kifejtette: szerinte generáció- és kultúraváltás van abban, hogy az emberek kiben bíznak és kinek a szavára adnak, és ezeknek a hangoknak szeretne platformot biztosítani – azok számára, akik az “igazat mondják”.
Tényleg erről van szó, vagy inkább Trump fenyegetése hatott?
A COVID-járványt követően a Facebook két tűz közé került. Egyik oldalról a Biden-kormány vádolta őket a járványkezelés akadályozásával, téves információk terjesztésével – maga Biden mondta a Facebookról egyszer, hogy az “embereket öl”. Másik oldalon a Facebookról kitiltott Trump állt, aki szerint Zuckerberg az oldalról való kitiltása idején szervezkedett ellene, és úgy nyilatkozott, hogy egy életre börtönbe csukja, ha ezt még egyszer megteszi. Erre Zuckerberg Trump megválasztása után tiszteletét tette Trump floridai birtokán, egymillió dollárt adományozott a beiktatására (korábban 25 millió dollár kártérítést fizetett Trumpnak a kitiltása miatt), és most előállt a Facebook új szabályozási elveivel. Egy újságíró kérdésére, miszerint Zuckerberg “átállása” a börtön-fenyegetésnek is köszönhető-e, Trump azt válaszolta: valószínűleg.
Érdekes, és egyben megrendítő azt látni, hogy emberek mennyire nem értik, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem azt jelenti, hogy tényekként tálalhatod a véleményed vagy véleményekké minősítheted a tényeket, ahogyan annak megítélése sem hangerő kérdése, és főleg nem a közvélemény döntése, hogy ki mondja az “igazságot”.
A tartalommoderálás a szociális média működtetésének kétségtelenül legnehezebb, de feltétlenül szükséges része. Enélkül eláraszt bennünket a szemét, a gyűlölködés, a dezinformáció, és a cicás videók. Már most is a megjelenő tartalmak 70 %-a nem a követett személyek posztjaiból, hanem hirdetésekből és profilba illőnek gondolt tartalmakból áll. Az új Facebook direktívákkal a helyzet tovább fog romlani. Nagy utat tett meg a Facebook a Harvard nőnemű hallgatóinak vonzóság szerinti rangsorolásától a gyűlöletkeltés és a dezinformáció pöcegödréig – miközben a tartalom minősége alig változott. Ideje minden felhasználónak komolyan elgondolkodnia azon, hogy valóban nyújt-e számára annyi pozitív előnyt a platform használata, hogy megérje elviselni azt a toxikus környezetet, amelyet nyújt, miközben személyes adataival a világ leggazdagabb embereit gazdagítja tovább.
Kiemelt kép forrása: CEU Democracy Institute honlapja.