Működhet a környezetvédelem érdekében a Magyarországon tanult újságírás Amerikában?
Antonio Reyes átszelte az óceánt, hogy Magyarországon újságírást tanuljon. Ez önmagában is szokatlan. Ráadásul azzal a motivációval érkezett, hogy az itteni újságírói munkát sokkal izgalmasabbnak látta a távoli kontinensről nézve, mint az amerikait. Az itt töltött hónapok során nemcsak a szakmát sajátította el, hanem olyan problémákkal is találkozott, amelyek Európában éppen úgy nyomasztják az embereket, mint Amerikában. Kalifornia bizonyos tekintetben hasonló problémákkal küzd a lítiumkitermelés okozta környezetvédelmi veszélyeket illetően, mint Csehország vagy Szerbia. Sőt, a témáról megjelenő kommunikáció sem tér el gyökeresen egymástól. Úgy tűnik, a sajtó sokkal inkább a politikusok által támogatott üzleti szféra érdekeit helyezi előtérbe, nem tájékoztatva korrekten az embereket a veszélyekről és a várható következményekről.
Antonio nemrég visszatért Amerikába, hogy megkezdje újságírói tevékenységét. Arról kérdeztem, mik az első tapasztalatai.
Amikor még Magyarországon voltam, akkor került hatalomra Donald Trump. Azt hallottam a családomtól és a barátaimtól, hogy félnek azoktól a változásoktól, amelyek megkezdődtek. Hirtelen elég sok embert bocsájtottak el nálunk, ami a munkanélküliség miatt tovább nehezíti az életüket. Ők Trumpot és Elon Muskot hibáztatják a nagymértékű leépítésért, ugyanakkor az újságban az jelent meg, hogy kizárólag a helyi vezető hibája az egész elbocsájtási hullám, tehát a cikk áthárít minden felelősséget erre a személyre. Ebből is láthatóvá vált számomra, hogy az újságírás mekkora felelősség és milyen mértékben alkalmas a manipulációra. Ez különösen ösztönzött arra, hogy előbb térjek vissza a családomhoz, mint ahogyan azt előzetesen terveztem.
Tudni kell, hogy Kalifornia haladó államnak számít Amerikában és ezt nem mindenki szereti, ezért elég sokan el is költöztek ebből az államból. Az itt élő emberek zárkózottabbak. Azt vettem észre magamon, hogy bennem is újra felszínre tört ez a zárkózottság. Rám is újra hatni kezdett az a közösségi energia, amiben felnőttem. Viszont a magyarországi tapasztalatok sem múltak el nyomtalanul. Azt látom, hogy az embereknek Európában is vannak problémáik, küzdelmeik. Ugyanakkor az ottani megoldások, a nyitottság az, ami a kaliforniaiakból valamiképpen hiányzik. A magyarországi megoldásokat ide nem lehetne csak úgy áthozni. Az európaiak tisztelettudóbbak, őszintén kíváncsiak. Ezzel szemben Kaliforniában más a helyzet. Itt a bizalmatlanság sokkal erősebb. Most, hogy újságíróként tértem vissza, azt tapasztalom, hogy az itteni emberek már másként viszonyulnak hozzám, mint az elutazásom előtt. Azonnal feltárják a saját problémáikat előttem, hozzátéve az összeesküvés elméleteiket, amikkel kapcsolatban is a személyes gondolataikat osztják meg. Azonban nem tesznek fel kérdéseket és nem kíváncsiak a másik véleményére.
De nemcsak az emberek mások, az újságírás is sokkal izgalmasabb Magyarországon. A tényfeltáró szemléletmódot pedig különösen vonzó lehetőségnek találom.

Antonio Reyes (fotó: Domokos Attila)
Újságírói szempontból mik a mostani lehetőségek?
Megkerestem a helyi újságot, mert azt gondoltam, ez egy kézenfekvő lehetőség. Szerettem volna írni a környezetvédelmi helyzetről a lítiumbányászat kapcsán, amivel Európában is találkoztam és nálunk is kardinális probléma. Tájékoztatni akartam az embereket arról, amiket láttam, megismertem az európai kontinensen a környezetvédelmi problémával kapcsolatban. Azonban azt a választ kaptam, hogy már megvan az a személy, aki ír a témáról.
Visszakerestem a korábban megjelent cikkeiket. Arról írtak elsősorban, milyen kár, hogy lelassultak a munkálatok. A munkanélküliséget hangsúlyozták és a megjelent írások arra hívták fel a figyelmet, hogy a lítiumbányászat megélhetést jelent. Mivel Kaliforniában a legmagasabb a munkanélküliség az államok között, ezért a munkalehetőség persze fontos, ami befolyásolhatja az itt élők véleményét. Az írásban hivatkoztak arra is, hogy vannak civil szervezetek, amelyek miatt már egy évet csúszik a termelés megkezdése.
Azonban egy szót sem szóltak arról, hogy mekkora problémát jelent, milyen komoly következményeket jár a lítiumbányászat. Hányan betegedtek meg már eddig is, hogyan megy tönkre a környezet, milyen veszélyeket rejt a projekt. Ami feltűnt még, hogy nincs név, amihez a cikk köthető, nem jelölték meg, hogy ki a szerző. Ráadásul furcsa a nyelvezete is, ami felismerhetően eltér az itt megszokott kifejezésmódtól. Ennek alapján még azt is lehetségesnek vélem, hogy mesterséges intelligenciával állították össze. Az még ijesztőbbé teszi a dolgot, ha az a tendencia érvényesül, hogy bármely témában az AI segítségével lehet manipulálni az embereket, torzítani a tényeket, befolyásolni a véleményüket. A teljes szöveg egyébként úgy értelmezhető, mintha az egész megye nevében támogatnák azt, hogy mielőbb induljon meg a lítium kitermelés. Nem derült ki a cikkből egyértelműen az sem, hogy tulajdonképpen kinek a nevében beszélnek. Az emberek vagy a befektetők érdekeit szolgálja a megjelenő információ.
Annál is inkább fontos ez, mert a kommunikáció szerint eddig mintegy 500 millió dollárt fektettek be ebbe a projektbe a Salton Sea körüli környezetvédelmi problémák megoldására. A lítiumbányászat ugyanis jelentős vízveszteséggel jár, ami vészhelyzetet eredményez. A víz visszaszorulása miatt ugyanis a gyakori szél a szárazság okozta porral együtt felkapja a földben található, mezőgazdaságból származó méreganyagokat is, ami komoly kockázatot jelent az itt élők számára. Már most is nagyon sok a megbetegedés, például az itt élő gyerekek 20%-a szenved asztmatikus betegségben. A terület állapotát látva azonban felmerül a gyanú, hogy a pénzt valójában nem a környezetvédelmi célokra fordították. Ezért azon is sokat morfondírozunk, hogy akkor hol is van az a rengeteg pénz?

Kalifornia, Salton Sea, 2021
A hírek szerint a korrupció jelenléte sem kétséges. Mindezt egybevetve az üzletben érdekelteknek eszük ágában sincs feladni a tervet és lemondani a lítiumbányászat megkezdéséről. Egyébként van a megyének egy hivatalos oldala, amin meglehetősen erőteljesen jelenik meg a lítium-völgy koncepció. Észrevételeket is lehet írni ide, azonban megtiltják például azt, hogy olyan kommentek jelenjenek meg, amelyek kritizálják a programot. Ezt azzal indokolják, hogy nincs még meg a környezeti hatásvizsgálat.
Ehhez képest a tényleges munkálatok várhatóan júniusban megkezdődnek a hatásvizsgálatok hiányában is. Ebből megértettem, mekkora súlya is van valójában az újságírói munkának. Mennyire képes befolyásolni például egy mindenkihez eljutó újság a helyi közösséget. Ettől még inkább azt gondolom, hogy tennem kell valamit a saját eszközeimmel, azzal, amit Magyarországon megtanultam.
Milyen lehetőséget látsz ebben a helyzetben a saját újságírói tevékenységed elindítására, hogy a témában meg tudd osztani azokat az információkat, amelyekhez Európában hozzájutottál?
Az jól látszik, hogy a helyi újságban a tényfeltáró újságírásnak nem lesz helye. Ezért elkezdtem aktivista csoportok után kutatni, mert nem elfogadható, hogy csak az az oldal kapjon publicitást, ami a politika által támogatott üzleti érdekeltségnek kedvez. Már találtam is két csoportot, akik pert indítottak azért, mert nincs elég információ. A hatásvizsgálat hiányában nem lenne szabad megkezdeni a munkát. A bíró viszont furcsa módon megszüntette a pert, így a civil szervezetek gyakorlatilag veszítettek az ügyben.
Felajánlottam ezeknek a szervezeteknek a segítségemet, szeretnék együtt dolgozni velük. A bizalmatlanság azonban itt is jelen van. Mivel még nincs bővebb portfólióm, ezért egyelőre nem tudtam megjelent cikkekkel alátámasztani az újságírói munkámat, ez pedig egy kicsit megnehezíti a haladást. Viszont elkezdtem úgy hozzáállni az ügyhöz, ahogyan azt Magyarországon tanultam. Figyelembe véve azt a tényt, hogy mindenki a saját szemszögéből látja a világot és eszerint értékeli az információkat, ennek alapján dönt mindenről.
Megteszek minden tőlem telhetőt, hogy felépítsem az irántam való bizalmat és újságíróként tájékoztatni tudjam az embereket az Európában szerzett információkról. Az talán az egyetlen lehetőség arra, hogy részt vegyek a hiteles tájékoztatásban, ha be tudom mutatni, hogy a nehézségek mellett milyen megoldások merülnek fel az európai lítiumbányászat kapcsán. Mivel úgy tűnik, a világ számos pontján nagyon hasonlóan történnek a dolgok ebben a kérdésben, a kaliforniai emberek sokat tanulhatnak az európai példákból. Különösen abban a tekintetben, ami a média manipulációs felhasználását illeti az üzleti haszon elérése érdekében.
A beszélgetést Lázár Patrícia tolmácsolta.
„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”