A benini bronzok hányatott sorsa

Egyre nagyobb az egykori gyarmattartó államokon az arra irányuló társadalmi nyomás, hogy beismerjék a gyarmatosítás során elkövetett kegyetlenségeiket. A kormányok igyekeznek látványos gesztusokat gyakorolni a korábbi gyarmatok felé, ám ami elsőre egyszerű intézkedésnek tűnik, végül mégis komoly jogi és morális kérdésekbe ütközik. Kiváló példa erre a gyarmatokról Európába, majd onnan a világ minden tájára szétszóródott műtárgyak sorsa.

Az őshonos nyugat-afrikai birodalmak hanyatlását – elsősorban – a brit és francia haderők XIX. század végén kiteljesedő versenyfutása okozta. A letűnt államok többnyire nem hagytak maguk után írásbeli emléket. Társadalmuk felépítését, történelmüket, szokásaikat, városaik jellemzőit korabeli európai utazók jegyezték fel. Egykori tárgyaik zömét a nyugati kultúrkörhöz tartozó múzeumok őrzik. Páratlanul gazdag gyűjteménnyel rendelkezik a British Museum, de említésre méltó a berlini Múzeum-sziget kollekciója, hasonlóan a párizsi Louvre-hoz és a Musée du Quai Branly-hoz is. Bőséggel találunk prekoloniális afrikai kiállítási tárgyat a budapesti Néprajzi Múzeumban is. Egyes becslések szerint – főként az illegális műkincskereskedelem révén – az afrikai műkincsek közel 95%-a került a kontinensen kívülre. Köszönhetően a kultúrdiplomácia nagyobb nyilvánosságának, a digitális fejlődésnek és a tömegturizmus megjelenésének, egyes műtárgyak példátlan ismertségre tettek szert. Ez hozzájárult ahhoz, hogy fókuszba került az őshonos népek kulturális öröksége. A visszaszolgáltatást a közbeszéd tárgyává tette a Fekete párduc című Marvel film is. A szakmát és a közvéleményt megosztják olyan kérdések, hogy kit illetnek meg a gyarmatosítás során eltulajdonított műtárgyak, hogyan biztosítható, hogy a visszaadásuk után ne kerüljenek az illegális műkincs piacra, valamint hogy olyan helyen őrizzék azokat, amely megfelel a műtárgyvédelmi előírásoknak és biztosítsák a nagy közönség hozzáférését? E tanulmányban a közelmúltban nagy sajtóvisszhangot kiváltó benini bronzok ügyét mutatom be.

Mik is azok a „benini bronzok”?

Történészek szerint a Benini Királyság 1200 körül alakulhatott meg a mai Nigéria Edo államának területén. A benini bronzok elnevezés alatt – az 1500-as évektől kezdődően századokon át – az edo nemzetiségű kézművesek által főként sárgarézből és bronzból, kisebb részben elefántcsontból, korallból és kerámiából készített dísztárgyak több ezer darabból álló csoportját értjük. Az oba, vagyis király megrendelésére készített szobrok, öntött domborművek, állati és emberi figurákat megörökítő kézműves alkotások a fővárosban, Beninben álló királyi palotát díszítették. A tárgyak egy része rituális funkciót is betöltött; az ősök szellemének történő áldozáskor, szakrális ünnepségeken és az új uralkodó beiktatási ceremóniáján is kiemelt szerepük lehetett. A domborműveken látható jelenetek tanúskodnak a Benini Királyság hagyományairól, a szomszédos monarchiákkal való kapcsolatáról, a dinasztiákról és társadalmi szerkezetéről. Továbbá bizonyítékul szolgálnak a Benini és a Portugál Királyság közötti – már az 1400-as évek második felétől fellendülő – kereskedelmi és politikai kapcsolatra. Az egyik dombormű azt is megörökíti, hogy portugál zsoldosok segítik az edo sereget a Benini Birodalom terjeszkedésében (Benin Bronzes, 2025). A portugálokkal való együttműködést már önmagában a sárgaréz használata is bizonyítja. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a felhasznált réz nagy része a Rajna-vidékről származik (Alberge, 2023). A XVI. században a Rajna-vidéken bányászott réz többnyire portugál, brit és holland felvásárlókhoz került és jellemzően a nyugat-afrikai partokon használták fizetőeszközként. Patkóformájú, ún. „Manilla karkötőket” készítettek és ezekkel fizettek az árukért, ideértve a rabszolgákat is, akik egy jelentős csoportját a benini obák adtak el európai kereskedőknek (Benin Bronzes, 2025). A benini bronzok Nyugat-Afrika kétségkívül leghíresebb prekoloniális műkincsei, ezért történelmi és kulturális antropológiai értékük felbecsülhetetlen.

A benini bronzok szétszóródása a világban

Az 1800-as évekre a nyugat-afrikai partokat és az ott zajló kereskedelmet a Brit Birodalom vonta felügyelete alá. Miután az európai nagyhatalmak is véget vetettek a rabszolgakereskedelemnek, a térség más szempontból vált fontossá. Az extenzív gyarmatosítási törekvések és a haditechnika fejlődése eredményeképpen a korábbi partnerségi viszonyból a Benini Királyság alárendelt pozícióba került. Ebből kifolyólag a Királyság és a Brit Birodalom közötti feszültség fokozódott, egészen 1897 januárjáig, amikor egy békés, ámde provokatív brit delegáció – az oba intése ellenére – a szakrális ünnepségük alatt is folytatta közeledését a főváros felé. Válaszul edo katonák lesből rájuk támadtak és megölték a delegáció 7 brit és 230 afrikai (hordár) tagját. Az incidenst követően a gyarmatosító britek megtorló katonai akciót indítottak a Benini Királyság ellen és 1897 februárjában bevették a fővárost. A Királyi Palotát kifosztották, lerombolták, felgyújtották, Benin lakóinak egy részét lemészárolták. A brit katonák az obát elfogták és száműzetésbe küldték, míg számos vezető tisztségviselőt kivégeztek. Ezzel a Benini Királyság is a brit gyarmatbirodalom részévé vált egészen 1960-ig, Nigéria függetlenségének kikiáltásáig (Benin Bronzes, 2025).

A katonák a fosztogatást követően Benin kincseit, mint hadizsákmányt magukkal vitték. Az eltulajdonított műtárgyak száma több ezerre becsülhető. Már 1897 őszén a Brit Külügyminisztérium a British Museum-ra bízott közel 500 darabot. A többit eladták más brit és német gyűjteményeknek, műkincskereskedőknek, műgyűjtőknek. A következő évtizedekben a British Museum felvásárlás és adományozás révén tovább bővítette gyűjteményét olyan Benini Királyságból származó tárgyakkal is, amelyek nem köthetők a brit hadsereg 1897-es fosztogatásához. Eltekintve néhány bronztól, amely Nigériában maradt, vagy – mint még gyarmati protektorátusba – oda visszakerült, az összes európai és észak-amerikai múzeumokban és magángyűjteményekben lelhető fel szerte a világban (Benin Bronzes, 2025).

„Adjuk vissza Afrikának a saját művészetét!” – Restitúció vagy repatriáció

A gyarmatrendszerek szétesését követő évtizedekben szórványosan fordult csak elő, hogy műtárgyakat visszajuttattak volna származási helyükre. Az elmúlt évtizedekben azonban nagyobb nyomás nehezedik a kormányokra és a múzeumokra. A kezdeményezés támogatóinak érvelésében megjelenő új szempont túlmutat a tárgyak tulajdonlásán, és holisztikusan az afrikai törzsek, nemzetek ellopott kulturális örökségét hangsúlyozza. Álláspontjuk szerint „az őslakosok emberi joga a történelmükhöz és kulturális örökségükhöz való hozzáférése, megőrzése és saját kollektív identitásuk formálásában való felhasználása” (Stahn, 2022. p71). Ekképpen már nem restitúcióról, hanem repatriációról beszélhetünk.

A nemzetközi jog nem támaszt konkrét jogalapot, mivel a kulturális javakkal kapcsolatos egyezményekben: az 1970. évi UNESCO Egyezmény a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdona jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését szolgáló eszközökről és az 1995. évi UNIDROIT egyezmény a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szólóban, illetve az 1998-ban (a nácik által ellopott műtárgyak témájában) rendezett washingtoni konferencián  nem tettek említést a gyarmatosítás során eltulajdonított műtárgyak sorsáról  (Cascone, 2025).

Politikai precedens értékkel bírt Emmanuel Macron 2017-ben Ougadougou-ban elhangzott beszéde az afrikai műtárgyak jövőjéről. Francia államfő először mutatott hajlandóságot a helyi kulturális örökség tartós vagy átmeneti visszaszállításának és kiállításának lehetőségéről (Noce, 2018), ráadásul beszédét Afrikában mondta el. A következő évben – a francia állam felkérésére – elkészült a Sarr-Savoy jelentés, Bénédicte Savoy francia művészettörténész és Felwine Sarr szenegáli akadémikus tanulmánya az afrikai műtárgyak visszaszolgáltatásáról (Sarr & Savoy, 2018).

A jelentés alapján a restitúció/repatriáció legnagyobb akadályait az alábbiakban összegezhetjük:

• jogi és adminisztrációs akadályokat jelent egyes műtárgyak tisztázatlan eredete, vagyis, hogy miként került az európai gyűjteménybe: az adományozó/eladó vette, lopta, találta vagy kapta a műtárgyat? A műtárgy a gyarmaton szolgálhatott ajándékként, esetleg fizetségként? Ezekben az esetekben nem lehet bizonyítani a műkincs tolvajlás tényét, tehát jogilag nem kötelezhető a jelenlegi tulajdonos annak visszaszolgáltatására;
• pontos származási hely kétséges kiléte: bizonyos műtárgyak esetében kellő pontossággal nem meghatározható a származási hely, csak a törzsi kultúrkör.  Ráadásul a mai országhatárok nem etnikai határvonalak, így jellemzően egy törzs több mai ország területén él.

Az általános restituciós/repatriációs folyamat lelassítása mellett szóló érvek között szükséges megemlítenünk, hogy:

• jóllehet, a kulturális örökségvédelem és az ezzel kapcsolatos képzés és szemléletváltás, tudatosság felívelőben van Afrika- szerte, továbbra is hiány van olyan múzeumokból, amelyekben biztonságosan kiállíthatnák a visszakapott műkincseket. (Sarr & Savoy, 2018), ezzel egyidőben virágzik a műkincskereskedelmi fekete piac  (Dr. Hudák, 2022 p.67);
• a kulturális örökségvédelemmel foglalkozók egy része azzal érvel a kezdeményezés ellen, hogy az jelentősen csorbítaná az európai és amerikai (ún. univerzális) múzeumok gyűjteményét és presztízsét. Miközben pontosan ezek az intézmények őrizték meg e műtárgyakat, tulajdonítottak értéket nekik és szavatolták biztonságukat és kiállításukat a nagyközönség számára.

Álláspontom szerint a helyi politikai szereplők bevonásával szükséges lenne azt is vizsgálni, hogy a valamikori uralkodói/vallási tárgyak visszaadása szolgálhat-e hatalomépítési eszközként, amely akár etnikai feszültségekhez is vezethet.

A benini bronzok ügye

A benini bronzok esetében a hadizsákmányként való elhurcolásuk bizonyított tény. Származási helyük is biztosra vehető. A hazatérésük mégis egy hosszadalmas folyamat, amelyet számos nigériai belpolitikai tényező is hátráltat. Nigéria csekély eredménnyel már az 1930-as években kérvényezte visszaadásukat. A kezdeményezés újabb lendületet kapott a függetlenség kikiáltását követően az 1960-as években. Előrelépést igazán a 2007-ben megalakult a Benin Dialogue Group multilaterális csoport jelentett, amelynek tagjai a nigériai Kormány, a benini oba, a Nigériai Nemzeti Múzeumok és Műemlékek Bizottsága és a leginkább érintett múzeumok (brit, holland, német és osztrák) képviselői. A csoport célja egy olyan kiállítási helyszín megteremtése Benin City-ben, ahol a bronzok megfelelő otthonra lelnek és az afrikai nagyközönség számára megtekinthetők lesznek. A Digital Benin oldal létrehozásával egy példátlanul gazdag, több, mint 5000 tárgyat bemutató adatbázist tettek közzé. A honlap 20 ország 136 intézményének gyűjteményét rendszerezi és edo nyelven is elérhető (Gregg, 2022).

A nigériai diplomácia és az európai közvélemény nyomásgyakorlásának köszönhetően az elmúlt években a benini bronzok egy-egy darabját visszaadták. 2014-ben egy brit magánszemély hagyatékából adtak át szobrokat az akkori obának, a jelenlegi uralkodó, II. Ewuare édesapjának. Majd a Cambridge-i Egyetem – hallgatói kezdeményezésre – visszajutatott egy kakast megformáló bronzot. 2017-ben Nigéria formálisan is felhívta a francia múzeumokat a náluk őrzött tárgyak átadására. 2021-ben Németország bejelentette, hogy a német múzeumok visszaadják a prekoloniális műkincseiket. Ezzel Németország az élén jár a gyarmatosítás időszakával történő európai szembenézésnek. A gyakorlatot követte számos más intézmény: így Washingtonból, New York-ból és Skóciából is hazatértek szobrok, domborművek. Legutóbb, 2025 júniusában a holland kormány egyszerre 119 benini bronzot adott át a leideni Wereldmuseum gyűjteményéből a Benin Dialogue Group-nak.

A leggazdagabb, 928 darabból álló benini bronz gyűjteménnyel a londoni British Museum rendelkezik, amely egyelőre nem támogatja a műkincsek repatriációját. 2021 októberében a nigériai Információs és Kulturális Szövetségi Minisztérium formálisan is felkérte a British Museum-ot a náluk őrzött kincsek visszaszolgáltatására. A benini oba is több alkalommal nyilatkozatban fordult a Múzeumhoz. Jóllehet, a British Museum 2018 óta folyamatosan magas szakmai szinten tartja a kapcsolatot a nigériai partnerekkel a Benin Dialogue Group keretein belül, továbbra se látja biztosítottnak a bronzok megfelelő körülmények közötti megőrzését és kiállítását Nigériában. A brit jogszabályok tiltják a nemzeti tulajdon/örökség külföldre történő el- és átadását, az egyetlen lehetőség a közép- és hosszútávú kölcsönadási megállapodás lehet. Ezen a rendelkezéseken hivatott változtatni egy friss törvénymódosítás, amely lehetővé tette a londoni Horniman Museum-nak 2022-ben a náluk őrzött benini bronzok átadását. Mindazonáltal a British Museum gyűjteményének oszthatatlanságáról külön törvény is rendelkezik (British Museum Act 1963).

A benini bronzok visszaadását nigériai belpolitikai akadályok is nehezítik. A bronzokat egyszerre szeretné visszakapni az Edo állambeli Kormányzóság és az egykori Benini Királyság utolsó uralkodójának vérszerinti leszármazottja, Edo Állam jelenlegi oba-ja, II. Ewuare. A nigériai társadalomban az oba ma is egy köztiszteletben álló, nagy befolyással bíró személy. A benini bronzokat a jelenlegi oba ükapjától lopták el a brit erők, így II. Ewuare magára mint jogos örökösre tekint. Idén júniusban, egy héttel a hollandiai szobrok átadását követően a bostoni Szépművészeti Múzeum nem a nigériai küldöttségének, hanem II. Ewuare delegációjának adta át a náluk őrzött két bronzot. (Korábban a Iowa-i Egyetem is így járt el.) Edo Államban a tulajdonjogi kérdésből politikai konfliktus is kialakult az elmúlt években, amelyben végül 2023-ban, a néhai nigériai elnök, Muhammadu Buhari az oba javára döntött  (Fitz Gibbon, 2023) .

A fentiekből kifolyólag Nigériában komoly nézeteltérés övezi azt is, hogy hol állítsák ki a benini bronzokat (Phillips, 2021). Edo Állam Kormányzója egy új múzeumot terveztetett a neves építésszel, David Adjaye-val. A projekt elnyerte a British Museum tetszését, ezért további muzeológiai és régészeti együttműködéseket terveznek. A Nyugat-Afrikai Képzőművészeti Múzeum (MOWAA) Benin City-ben a tervek szerint csak 2025 végén nyitja meg kapuit. Mindeközben II. Ewuare álláspontja szerint a bronzoknak eredeti helyükre kell visszatérniük, a Királyi Palota múzeumába, amely még csak tervezés alatt áll. Tekintettel arra, hogy ez a nézeteltérés is csak késlelteti a bronzok hazatérését, II. Ewuare idén februárban engedélyt adott a visszaadott kincsek egy részének megőrzésére és kiállítására (Adetayo, 2025).

Jól látszik, hogy II. Ewuare megkerülhetetlen a kérdésben. Edo Államban a néhai Benini Királyság számos ceremóniáját és rituáléját megőrizték, ezért a benini bronzok II. Ewuare hatalmának jelképeként és annak megerősítésében is fontos szerepet játszanak. Ezért is ragaszkodik a saját palotájában történő kiállításukhoz. Ennek ismeretében kétségek merülnek fel a kulturális örökséggel kapcsolatos alapelv betartásával kapcsolatban, miszerint azokat a nagyközönség számára szabadon látogathatóvá kell tenni.

A benini bronzok jövője

Jóllehet a benini bronzok csoportja a prekoloniális Nigéria legértékesebb és legismertebb kulturális öröksége, az afrikai ország mégis évtizedek óta küzdelmet folytat a visszaszerzésükért. A több mint 5000 műkincset különböző gyűjteményekben őrzik, ekképpen tulajdonjoguk átruházása eltérő jogi eljárás alá esik. Ideiglenes megoldást jelenthetnek a kölcsönadási megállapodások, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a nyugati múzeumok kurátorai ellenőrizzék a műkincsek sorsát Nigériában. Megnyugtató lenne az európai múzeumoknak az is, ha Nigériában konszenzus születne az illetékesség ügyében és egy modern, jól felszerelt múzeumban együttesen őriznék és állítanák ki a műtárgyakat, amelyek kiváló múzeumpedagógiai eszközök lehetnek az oktatásban, növelhetnék a nigériai múzeumlátogatási kedvet és főként a kulturális örökséggel kapcsolatos tudatosságot.

Képek forrása: British Museum

Irodalom

Adetayo, O. (2025. 02 27). Nigeria’s museum agrees with royal ruler on custody of Benin Bronzes. Letöltés dátuma: 2025. 07 14, forrás: Reuters: https://www.reuters.com/world/africa/nigerias-museum-agrees-with-royal-ruler-custody-benin-bronzes-2025-02-26/

Alberge, D. (2023. 04 05). Benin bronzes made from metal mined in west Germany, study finds. Letöltés dátuma: 2025. 07 11, forrás: The Guardian: https://www.theguardian.com/world/2023/apr/05/benin-bronzes-made-from-brass-mined-in-west-germany-study-finds

Benin Bronzes. (2025). Letöltés dátuma: 2025. 07 10, forrás: British Museum: https://www.britishmuseum.org/about-us/british-museum-story/contested-objects-collection/benin-bronzes

Cascone, S. (2025. 07 02). Why the Benin Bronzes Are Being Returned—and Who Gets Them. Letöltés dátuma: 2025. 07 10, forrás: Artnet: https://news.artnet.com/art-world/mfa-boston-benin-bronzes-restitution-2662790

Dr. Hudák, K. E. (2022). Régészeti leletek illegális feltárásának és kereskedelmének megakadályozása – Doktori (PhD) értekezés. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Doktori Iskola. Letöltés dátuma: 2025.09.10., forrás: https://rtk.uni-nke.hu/document/rtk-uni-nke-hu/NKE_RDI_doktori_tervezet_Hudak_Krisztina_2022.pdf

Fitz Gibbon, K. (2023. 04 26). Nigeria Gives Benin Ruler Exclusive Ownership of Bronzes. Letöltés dátuma: 2025. 07 13, forrás: Cultural Property News: https://culturalpropertynews.org/nigeria-gives-benin-ruler-exclusive-ownership-of-bronzes/

Gregg, E. (2022. 09 17). The story of Nigeria’s stolen Benin Bronzes, and the London museum returning them. Letöltés dátuma: 2025. 07 12, forrás: National Geographic: https://www.nationalgeographic.com/travel/article/nigeria-stolen-benin-bronzes-london-museum

Noce, V. (2018. 11 20). ‘Give Africa its art back’, Macron’s report says. Letöltés dátuma: 2025. 07 12, forrás: The Art Newspaper: https://www.theartnewspaper.com/2018/11/20/give-africa-its-art-back-macrons-report-says

Phillips, B. (2021. 07 22). Benin Bronzes: Nigeria dispute jeopardises return of artefacts. Letöltés dátuma: 2025. 07 12, forrás: BBC: https://www.bbc.com/news/world-africa-57914111

Sarr, F., & Savoy, B. (2018). The Restitution of African Cultural Heritage. Towards a New Relational Ethics. Párizs.

Stahn, C. (2022. 12). Beyond “To Return or Not To Return” – The Benin Bronzes as a Game Changer? Santander Art and Culture Law Review, 29-68. Letöltés dátuma: 2025. 07.12, forrás: https://www.researchgate.net/publication/367013551_Beyond_To_Return_or_Not_To_Return_-_The_Benin_Bronzes_as_a_Game_Changer