Nem a hőség ért minket váratlanul…
Negyven fok. Kiszáradó folyók. Rekordalacsony dunai vízállás. Leálló paksi blokkok. Energiafogyasztás-csökkentésre felszólított vállalatok és lakosság. Néhány éve még egy katasztrófafilm jeleneteinek tartottuk volna mindezt. Ma pedig ez a magyar valóság. Egyetlen kormány sem tehető felelőssé a hőhullámért. Az viszont már nagyon is politikai kérdés, hogy egy ország mennyire készül fel arra, amiről a tudomány évtizedek óta beszél és saját bőrünkön is könyörtelenül tapasztaljuk.
Évek óta egymást követik a rendkívüli nyarak: aszályok pusztítják a mezőgazdaságot, egyre hosszabbak a hőhullámok, egyre alacsonyabb a Duna vízállása, miközben régóta ismert tény, hogy a paksi atomerőmű működése a folyó hűtő vizétől függ. Ezek nem a 2026-os nyár meglepetései, ezekkel a tényekkel az energiapolitikának, a vízgazdálkodásnak és a klímaalkalmazkodási stratégiának hosszú ideje számolnia kellett volna. Budapesten a Duna vízállása a napokban mindössze 23 centiméterre apadt. Ennél semmi nem érzékelteti jobban, hogy milyen elképesztő méretű hidrológiai válság közepén élünk. Ha egy ország, sőt egy kontinens egyik legfontosabb folyója ilyen mértékben apad, akkor talán ideje belátni, hogy a klímaváltozás már régen nem elméleti vita.
Bőséges idő volt arra, hogy a kormányok ne csak a következő választási ciklusokra, hanem a következő évtizedekre is tervekkel készüljenek – például az energiarendszer ellenálló képességének növelésére, a vízgazdálkodás újragondolására és az infrastruktúra felkészítésére vonatkozóan – immár egy olyan országban, ahol a negyvenfokos nyár már nem kivétel, hanem egyre inkább az új norma.
A klímaváltozás nem egy ideológiai vitatéma. Nem lehet kormányra vagy ellenzékre szavazni ellene. A fizika nem igazodik a politikai ciklusokhoz, a Duna vízszintje pedig nem olvassa a közvélemény-kutatásokat. A mostani energiaválság ezért nem egyszerűen egy rendkívüli hőség következménye. Sokkal inkább annak a bizonyítéka, hogy Magyarország – más országokhoz hasonlóan – túl sokáig kezelte a klímaalkalmazkodást másodlagos kérdésként.
Fotó: Sólya Veronika, Időkép
