---

A nők szervezett bűnözésen belül betöltött szerepét csak az elmúlt 30 évben kezdték el behatóbban tanulmányozni, és az azóta összegyűlt szerény szakirodalom érezhetően magában hordozza azokat az ideológiailag vezérelt kutatói nézőpontokat, amelyek a gender érintettségű témák esetén általában is megosztóak lehetnek.

Írásomban a teljesség igénye nélkül, de a szakirodalmi diskurzust meghatározó szempontok közül minél többet bemutatva igyekszem bővíteni a téma magyar nyelven kevésbé elérhető tudásanyagát. A lehető legátfogóbb kép bemutatása érdekében a szervezett bűnözés tágabb, Rossella Selmini által javasolt definícióját tekintettem irányadónak: „csoportok vagy hálózatok által szervezetten, szisztematikusan végrehajtott bűnözői tevékenységek”.

Nők a statisztikai adatok mögött

A szervezett bűnözésben résztvevő személyek nemek szerinti megoszlásáról korlátozottan állnak rendelkezésre statisztikai elemzések. Ezek jellemzően régió-specifikusak és/vagy az illegális kereskedelem egy-egy részterületére fókuszálnak; ráadásul eltérhetnek a vizsgált bűnözői csoportok felépítése és a becsléseket megalapozó módszertan tekintetében is, így nem alkalmasak a nők globális érintettségének pontos megállapítására. Az egyik legátfogóbb vizsgálat az Organisation for Security and Co-operation in Europe(OSCE) 2023-as jelentésében került bemutatásra, amelynek során európai országok mellett Kanadában, Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban végeztek felméréseket a nők szervezett bűnözői csoportokban való aktívrészvételével kapcsolatban. Az adatgyűjtés egyik pillérét a kormányhivataloknak, bűnüldöző szerveknek és civil szervezeteknek kiküldött kérdőívek jelentették, ahol a kitöltők becslései a nők arányára vonatkozóan 5% és 40% között mozogtak. A vizsgált országokban a szervezett bűnözés miatt letartóztatott személyekre vonatkozó hivatalos statisztikák tovább szűkítették ezt a tartományt: a különböző országokban 11% és 31% közötti értékeket mértek, átlagosan 20%-ot (OSCE, 2023).

Ugyanakkor a bűnüldöző szervek statisztikáinak érvényességét torzíthatja számos tényező: kutatások igazolják például, hogy a szervezett bűnözéssel kapcsolatos nemi sztereotípiák miatt a hatóságok számára a női elkövetők sokszor „láthatatlanok”. Ezek az adatok mégis számszerűsített támpontot jelentenek a kérdéskör vizsgálatához. Az UNODC 2018-as jelentése rendkívül széles merítéssel, mintegy 98 országra kiterjedően tanulmányozta a büntető igazságszolgáltatási rendszerrel drogkereskedelem miatt kapcsolatba kerülők nemi eloszlását: a nők aránya a regisztrált esetek alapján 1% és 40% közé esett, többségében 7% és 16% között mozogott, összesítve pedig a teljes minta 10%-át tette ki (UNODC, 2018). Az eddigiek alátámasztják a téma szakértőinek általános vélekedését a nők alulreprezentáltságával kapcsolatban.

Egy terület azonban nem illeszkedik bele a felvázolt mintázatba: az emberkereskedelem. Ugyan világszinten az emiatt eljárás alá vont személyeknek csak 30%-a volt nő egy 2020-as jelentés szerint, számos térségben a nemek aránya fordított irányba tolódott el. Az elmúlt évek emberkereskedelem miatt letartóztatott vagy elítélt személyekre vonatkozó statisztikái alapján a nők érintettsége Spanyolországban 51%, Finnországban  67% (OSCE, 2023), Thaiföldön 66%, Mianmarban 67%-a (UNODC, 2019) a közép-ázsiai régióban pedig 85% (OSCE, 2023).

Sztereotípiák fogságában

A kriminológia feminista ihletésű „emancipáció elméletét”, amely szerint a nők nagyobb részvétele a munkaerőpiacon és a nyilvánosságban elvezet a bűnözői magatartás tekintetében is a nemi „szakadék” csökkenéséhez, eddig nem támasztották alá empirikus kutatások. Steffensmeier és Terry elmélete szerint ennek oka részben “az alvilág intézményesített szexizmusa”, amihez hozzájárul az illegális piaci környezet – a hagyományosan férfiasnak tartott tulajdonságokat, például fizikai erőt igénylő – sokszor erőszakos és versengő természete (Selmini, 2020). A szervezett bűnözői csoportok, úgy tűnik, nem vagy alig követték le az emancipációs folyamatokat, de a nőkkel szembeni inkluzivitás mértékét kutatások szerint befolyásolják az adott csoport sajátosságai is. Szélsőséges példa erre a Közép-Amerikában rendkívül aktív utcai bandákat tömörítő MS-13, ahol a nemi erőszak korábban a nők beavatási szertartásának egyik módja volt, később azonban teljesen kitiltották őket a szervezetből arra hivatkozva, hogy hajlamosak kollaborálni a rendőrséggel (Bonello, 2023).

Általában elmondható, hogy a nők könnyebben léphetnek be olyan illegális piacokra, amelyeket sok különböző csoport irányít, míg a hagyományos maffia szervezetekben kizárólag családi kapcsolatok révén szerezhetnek státuszt (Global Initiative, 2024). Az a nemi sztereotípia, miszerint a szervezett bűnözés a férfiak “felségterülete”, a bűnüldöző szervek dolgozóinak és a potenciális áldozatoknak a gondolkodását is áthatja. Az ebben rejlő lehetőségek kiaknázása ösztönzőleg hat a nők szerepvállalására, akiket “észrevétlenségük” miatt előszeretettel alkalmaznak a drogkereskedelem ellátási láncának legalján futárként (UNODC, 2018). Jellemző a pénzmosást szolgáló fedőcégek női hozzátartozók nevére íratása is, amelyek működtetésében esetenként pénzügyi képzettségük révén aktív szerepet vállalnak (OSCE, 2023). A nőkkel szemben táplált nagyobb bizalomra építenek azok az emberkereskedelemmel és internetes csalásokkal foglalkozó csoportok is, akik áldozatok toborzására alkalmazzák őket (Global Initiative, 2024).

A morális megítélés dilemmái

Az elkövetők és áldozatok közötti differenciálás gyakori viták tárgyát képezi az akadémikusok és a jogalkotók körében egyaránt. A prostitúció esetén különösen elmosódott a határvonal: abban sincs konszenzus, létezik-e egyáltalán morálisan elfogadható “szexmunka”. Egyrészről a szoros kapcsolat a gyermekkorban elszenvedett szexuális, fizikai vagy érzelmi abúzus és a későbbi prostituálódás között régóta tudományosan megalapozott, és az érintettek szinte kivétel nélkül a foglalkozásukhoz kötődően is elszenvednek erőszakot a szolgáltatásaikat igénybe vevők vagy a futtatójuk részéről (Farley, 2017).

Benoit és munkatársai arra is felhívták a figyelmet, hogy ugyan a prostituáltak helyzete világszerte mindenképp problematikus, kérdéses, hogy ezek gyökere gender- vagy szociális egyenlőtlenségekben keresendő. Az egyik iskola szerint a nők fizikai vagy pszichológiai kényszerek hatására bocsátják áruba saját szexuális énjüket, ami ráadásul a társadalomban meglévő nemi alá-fölérendeltségi viszonyok kontextusába ágyazódik, ezáltal minden esetben emberkereskedelemnek tekinthető. Mások érvelése szerint a szexmunka a kapitalizmus logikája szerint működő adás-vételi tranzakció, amelynek korlátozása – nemtől függetlenül – ártalmas a prostituáltakra nézve, akiknek éppenhogy több foglalkozással összefüggő szociális jogot és lehetőséget kellene biztosítani (Benoit et al., 2019).

Az áldozat-elkövető dilemmát árnyalja, hogy a nők, akik egykor különböző mértékben szexuáliskizsákmányolás áldozatai voltak, a kitörés reményében maguk is toborzókká vagy egyenesen prostitúciós hálózatok irányítóivá válhatnak (OSCE, 2023). Ennek eklatáns példája a nigériai “madamok” esete, akik nem pusztán női meggyőző erejüket vetik latba, hogy külföldi munkalehetőség megtévesztő ígéretével beszervezzenek – gyakran fiatalkorú – lányokat, hanem a bűnözői hálózatok vezetőiként működtetik a rendszert, amely egykor őket is hamis adósságokra hivatkozva szexuális rabszolgaként dolgoztatta Európában vagy az Öböl menti államokban. Végezetül befolyásolhatja a szexuális szolgáltatást nyújtók morális megítélését a kulturális kontextus is. A nigériai lányok ellenállását gyakran úgy törik meg, hogy egy az országban rettegett juju átokkal fenyegetik őket, amely engedetlenség esetén természetfeletti büntetéseket helyez kilátásba. Pakisztánban egyes művész családokban él egy olyan hagyomány is, hogy a kislányokat gyermekkortól prostituáltaknak (úgynevezett tuwaifnak) nevelnek, akik énekelnek és táncolnak is a vendégeiknek (Fondation Scelles, 2019).

Szexrabszolgáktól a bandavezérekig

Napjainkban a nők a szervezett bűnözői csoportokon belüli hierarchia összes szintjén, és az illegális piacok mindegyikén megtalálhatók (OSCE, 2023). A szerepvállalásukról szóló kortárs diskurzus központi fogalma a hiányosan definiált ágencia, amelyet jellemzően az áldozati szereppel és passzivitással állítanak szembe a téma szakértői. A prostitúcióra, drogcsempészetre – sokszor mindkettőre (UNODC, 2018) – kényszerített fiatal lányokat többségük a törvényszegő magatartásuk ellenére sem tekinti a szervezett bűnözés aktív alakítóinak, szemben például azokkal az anyákkal és nagymamákkal szerte az Egyesült Államokban, akik pusztán vezetik azokat a háztartásokat, amelyek otthont nyújtanak a drogkereskedelemmel foglalkozó hozzátartozóik számára, s ezáltal biztos bázist teremtenek az áru tárolására, csomagolására, eladására (Anderson, 2005). Hagyományos nemi szerepében maradva járul hozzá az olasz maffia családok fennmaradásához azon női rokonok sora, akik anyaként tovább örökítik a bűnözői normákat – például a “hallgatás” és a “becsület” íratlan törvényét – gyermekeiknek, alárendelt helyzetük miatt azonban ágenciájuk megkérdőjelezhető.

Globálisan nézve nem tekinthető azonban ritka kivételnek a nők bevonása konkrét szervezett bűnözői tevékenységekbe sem. Különböző szintű felelősséggel járó feladataik közé tartozhat a védelmi pénzek begyűjtése, üzenetek továbbítása a börtönben ülő és szabadlábon levő bandatagok között, jogi, pénzügyi, logisztikai tanácsadás és segítségnyújtás, illegális kereskedelmi folyamatok lebonyolítása, egyes esetekben akár erőszakos akciók irányítása is. Ahogy a nigériai “madamok” esetén láthattuk, vezető szerepet is betölthetnek – ezt mutatja, hogy még a szexizmussal áthatott olasz maffiacsoportok elítélt vezetőinek is nagyjából 1,5%-a  nő (OSCE, 2023). Dina Siegel tanulmányában a 19. századig visszamenően, Japánból, Oroszországból, Észak- és Dél-Amerikából származó példák sokaságát felsorakoztatva mutatja be, hogy – szemben a domináns kriminológiai megközelítéssel – ez az aktív részvétel semmiképp sem modern jelenség, pusztán kutatási módszertani okokból tűnhet úgy (Siegel, 2014).

Ezzel összhangban Domínguez és Alcocer egészen friss, az 1850-től napjainkig tartó időszakra és hat kontinensre kiterjedő kutatása 44 jelentős, bűnszervezetet vezető nő tevékenységét elemezte, írásuk középpontjában felemelkedésük történetével és az általuk irányított csoportok erőszakosságával. A vizsgált minta közel felénél (20 fő) azt találták, hogy már hatalomra kerülésük előtt is privilegizált helyzetben voltak egy, jellemzően drogkereskedelemmel foglalkozó szervezetben férfi hozzátartozójuk révén, akiknek letartóztatását vagy halálát követően ők vették át a vezető szerepet. Ezek a nők sokkal kevésbé voltak hírhedtek erőszakosságukról, mint a másik fő csoport (18 fő), akik pályafutásukat gyakran piti bűnözőkként kezdték, majd a semmiből maguk építették fel különböző illegális piacokon aktív birodalmukat. Legritkább esetben fordult csak elő (3 fő), hogy nők a ranglétrát végigjárva váltak volna vezetővé, és csak egyetlen esetben olyan csoportban, amelynek férfiak is tagjai voltak (Domínguez és Alcocer, 2025). 

Kapcsolatok fogságában

Annak hátterében, hogy egy személy miért kerül a szervezett bűnözés világába, gyakran olyan gender-független okok húzódnak, mint a szegénység és társadalmi egyenlőtlenségek (OSCE, 2023). Kulcsfontosságú azonban az a kapcsolatrendszer is, amely ebbe a világba húzhat valakit.

Nők esetén ez általában családi, illetve romantikus kötelékeken keresztül történik, függetlenül attól, hogy olasz maffiacsaládokról, utcai bandákról, drog- vagy emberkereskedelmmel foglalkozó csoportokról van szó (Selmini, 2020). Gyakori, hogy a beszervező hozzátartozók maguk is nők. A Lola „La Chata” néven elhíresült María Dolores Estévez Zuleta, akit Mexikó első jelentős nemzetközi drogkereskedői között tartanak számon, csak tizenhárom éves volt, mikor édesanyja belevitte a marihuána- és morfinkereskedelembe, s később ő is bevonta az üzletbe két lányát.

Ugyanígy tett Honduras egyik leghatalmasabb és legerőszakosabb kokainkereskedő klánjának „matriarchája” Digna Valle, vagy épp Ignacia Jasso „La Nacha”, akinek drogtermesztő vállalkozását letartóztatása után lányai örökölték (Bonello, 2023). Bár a férfiaknál is szerepet játszanak a családi viszonyok, esetükben sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a “bajtársiasság”, “testvériesség” eszméire. A közös gyerekkori emlékek, a múltban közösen elkövetett bűncselekmények szolgáltathatnak alapot a beszervezésre, és erősítik a szervezett bűnözői csoporthoz való lojalitást (OSCE, 2023).

A szervezett bűnözés világában az emberi kapcsolatokat messzemenőkig átitató erőszak is különbözőképp ölt formát nemtől függően. A nyílt agresszió a férfiak között már gyermekkortól kezdve a maszkulinitás felépítésének eszköze és mérőfoka, és mint ilyen „ünnepelt” cselekedet (Domínguez és Alcocer, 2025).Gyakran válnak ennek áldozatává maguk a szervezet nőtagjai is: jól dokumentált például az Egyesült Államok utcai bandáinak világában, hogy a fiatal lányok hasonló bántalmazásokat szenvednek el, mint eredeti családjukban, ahonnan elmenekültek. Olaszországban az egyik ‘Ndrangheta szervezetben látszólag befolyásos pozíciót betöltő Maria és Rita Serraino is rendszeres fizikai és szexuális erőszaknak volt kitéve férfi hozzátartozóik részéről, akiknek a beleegyezése nélkül ráadásul nem hozhattak komolyabb döntéseket, ami rámutat, hogy még a vezető szerep sem jelent feltétlenül valódi ágenciát. Nem példa nélküli ugyanakkor a nők erőszakos aktorrá válása, sem az utcai bandák, sem a drogkereskedelem világában, s még a legtradicionálisabb, az erőszakot férfi princípiumként számon tartó olasz maffia családokban is tevőlegesen hozzájárulnak a nők a véres leszámolásokhoz, a “vendetta” eszméjének életben tartásával (Selmini, 2020).

A szervezett bűnözés világából való kilépéssel kapcsolatos döntések is gyakran gyökereznek a családi kapcsolatok megóvásának igényében. Nemtől függetlenül a szülővé válás, illetve szülőség az egyik legfontosabb erre ösztönző tényező, azonban a nők sokkal hamarabb hajlandóak megtenni a szükséges lépéseket, mint a férfiak, akik jellemzően csak azután mérik fel a bűnözői magatartásuk gyermekeikre gyakorolt kockázatait, hogy börtönbe kerültek. A családtagokat is fenyegető megtorlástól való félelem ugyanakkor a szervezett bűnözői világ elhagyásának egyik legfőbb gátja. Egy felmérés szerint a nők jelentős befolyást gyakorolnak partnerük döntéseire akár bátorítva őket a kilépésre, akár ellenkezőleg: visszatartva őket a bűnözői csoport “elárulásától”. (OSCE, 2023). Különösen nehéz helyzetben vannak azok a nők is, akik beleszülettek az olasz maffia világába. Ebben a közegben a rendőrséggel való kooperáció a legsúlyosabb megtorlást vonhatja maga után, felkínálhatja azonban a kilépés lehetőségét is tanúvédelmi programokon keresztül. Az sem példa nélküli, hogy a maffia világából érkező nők azért működnek együtt a hatóságokkal, mert nem látnak más módot elvesztett szeretteik halálának megbosszulására  (Selmini, 2020), ami így a vendetta sajátos, női változataként is felfogható.

IRODALOM

1. Organization for Security and Co-operation in Europe [OSCE] (2023) ‘Understanding the Role of Women in Organized Crime’.
2. United Nations Office of Drugs and Crime [UNODC] (2018) ‘Women and Drugs – Drug Use, Drug Supply and their Consequences’.
3. United Nations Office of Drugs and Crime [UNODC] (2019) ‘Transnational Organized Crime in Southeast Asia: Evolution, Growth and Impact’.
4. Selmini, R. (2020) ‘Women in Organized Crime’, Crime and Justice, 49, pp. 339-384.
5. Global Initiative Against Transnational Organized Crime (2024) ‘The Missing Piece of the Puzzle – Women and Organized Crime’.
6. Bonello, D. (2023) ‘Narcas – The Secret Rise of Women in Latin America’s Cartels’
7. Farley, M. (2017) ‘Risks of Prostitution: When the Person Is the Product’. Journal of the Association for Consumer Research, 3(1).
8. Foundation Scelles (2019) ‘Sexual Exploitation – New Challenges, New Answers’
9. Benoit, C., Smith, M., Jansson, M., Healey, P., Magnuson, D. (2019) ‘“The Prostitution Problem”: Claims, Evidence, and Policy Outcomes’, Archives of Sexual Behavior, 48(7), pp. 1905–1923.
10. Anderson, T. L. (2005) ‘Dimensions of Women’s Power in the Iillicit Drug Economy’, Theoretical Criminology, 9(4), pp. 371–400.
11. Siegel, D. (2014) ‘Women in Transnational Organized Crime’, Trends in Organized Crime 17(1-2), pp. 52–65.
12. Domínguez, F. Q., Alcocer, M. (2025) ‘Queenpins: Women Leaders and Violence in Organized Crime’ Munkatanulmány. Elérhető: https://www.marco-alcocer.com/files/Queenpins_Jan25.pdf (Letöltve: 2026.03.25.)