Ha értékesnek és tartalmasnak találod a munkáját, kérjük támogasd a szerzőt!

---

„Nem mozdultam. Azt hittem, ebbe belehalok. Persze nem hal bele az ember. Kivéve, ha eltörik a gerincét, de akkor sem azonnal. Hogy mennyi idő telhetett el és hányan voltak, nem tudom. Hajnal felé értettem meg a gerinctörést. A következőt csinálják: az ember két lábát a válla fölé hajtják, és térdelésből feküsznek bele. Ha valaki ezt túl erősen teszi, elroppan a nő gerince.”

E sorokat Polcz Alaine 1991-ben megjelent Asszony a fronton c. elbeszélésében írta, megtörve azt a közel ötven évnyi hallgatást, ami a II. világháborúban a szovjet katonák által megerőszakolt több százezer magyar nő életét sújtotta. (Pető, 2018)

Mióta világ a világ, a háborúban a nők teste csatatér, amelyen a férfi nemi szerv a legkönnyebben bevethető fegyver. Ezt számos irodalmi, történelmi és képzőművészeti alkotás is alátámasztja, ilyen például a szabin nők elrablásának esete. A fegyveres konfliktusokhoz köthető szexuális erőszak (Conflict-Related Sexual Violence, CRSV) mértéke világszerte rohamosan nő: az ENSZ jelentése szerint a 2024-es adatok 25%-os növekedést mutatnak a 2023-ashoz képest, amely már akkor 50%-kal magasabb volt az előző évinél. A valós szám azonban, az áldozatok szégyenérzete és az őket sújtó társadalmi következmények miatt sokkal magasabbra tehető. Bár a CRSV, Haititól Mianmarig, a legtöbb fegyveres konfliktusban tetten érhető, téves azt állítanunk, hogy minden konfliktusban ugyanolyan mértékben történik szexuális és/vagy nemi erőszak, vagy hogy annak áldozatai mindig nők, vagy hogy elkövetői mindig férfiak. E cikk bemutatja, hogy a CRSV célzottan alkalmazott háborús fegyver, tömeges és szisztematikus formában pedig népirtási eszköz.

2015-ben az ENSZ Közgyűlés június 19-ét a CRSV felszámolásának nemzetközi napjává nyilvánította, miután 2008-ban az ENSZ BT ezen a napon fogadta el az 1820. számú határozatát, amelyben először ismerte és ítélte el a szexuális erőszakot, mint háborús taktikát. 2018-ban a megosztott Nobel-békedíjat olyan személyek kapták, akik két különböző helyszínen és módon, de vállvetve harcolnak a CRSV ellen. Nadia Murad jazidi lányt az Iszlám Állam fegyveresei rabolták el szülőfalujából 2014-ben Irakban, és szexrabszolgaként tartották fogva. A másik díjazott az a Denis Mukwege kongói nőgyógyász, aki az őt és családját ért halálos fenyegetések ellenére is folytatja orvosi tevékenységét a Kongói Demokratikus Köztársaságban (Democratic Republic of Congo, DRC), és aki először hívta fel arra a figyelmet, hogy országában fegyverként alkalmazzák a nemi erőszakot. (Mukwege, et al., 2010/2)

A szexuális erőszak nem a háború elkerülhetetlen velejárója

A nemi erőszakot sokáig a háborúk természetes velejárójaként kezelték: a nők áldozataivá váltak a férfiak opportunizmusának, a katonák amolyan nekik kijáró jussnak vagy az ellenséges nép jogos büntetésének vélték a szexuális brutalitást. A japán katonák a kínai Nanking megszállása során 1937-1938 között a parancsnokok tudtával, sőt kifejezett biztatására, gyomorforgató kegyetlenséggel erőszakoltak, kínoztak és mészároltak le százezreket. A második világháborúban tömeges nemi erőszakot követett el a Vörös Hadsereg Magyarországon és Németországban, hasonlóképpen a marokkói egységekhez Olaszországban. A japán császári hadsereg intézményesítette is a szexuális rabszolgaságot, többségében koreai és kínai nőket kényszerítve a japán katonák igényeinek kielégítésére. (Lator, 2022)

A második világháború után felálló nemzetközi rendszer fokozatosan hozott szexuális bűncselekményeket tiltó rendelkezéseket. A Genfi Egyezmények „gyengének” és hatástalannak bizonyultak az 1990-es évek délszláv és ruandai eseményei tükrében, amelyek egyben rávilágítottak arra is, hogy a nemzetközi közösség és a teljes nyilvánosság szeme láttára is döbbenetes mértékű etnikai tisztogatás és népirtás történhet. Amíg a nürnbergi és tokiói perek során senkit nem ítéltek el szexuális erőszak vádjával, nem beszélve a szövetséges erők által elkövetett erőszak tabusításáról, addig a XX. század utolsó éveiben „végre” megjelent az ítélőtáblán a szexuális erőszak mint emberiesség elleni bűncselekmény és mint népirtási eszköz. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) joghatósága alá tartozó szexuális bűncselekmények csoportosítása során a CRSV-t a következőképpen definiálták: „fegyveres konfliktus során elkövetett, annak fennállása miatt elkövethető, vagy amiatt nagyobb intenzitással történő, mind az állami irányítás alatt álló, mind a nem állami fegyveres csoportokhoz (milíciák, terroristák, szervezett bűnözés tagjai) köthető, polgári lakosság ellen irányuló szexuális és/vagy nemi erőszak, melynek célja nem pusztán az egyéni vágy kiélése vagy a hatalmi helyzet kihasználása, hanem anyagi haszon, lakosság és terület feletti kontroll megszerzése, a központi hatalom gyengítése, az általános társadalmi széthullás; egyes esetekben tömeges és szisztematikus mintát felvéve népirtás, háborús bűncselekmény vagy emberiesség elleni bűncselekmény”. (Hárs, 2022: 50)

Az 1990-es években felállított nemzetközi büntetőtörvényszékek, mint a Ruandai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICTR), a Sierra Leone-i Különleges Törvényszék, és a Volt Jugoszlávia Nemzetközi Büntetőtörvényszék (ICTY) statútumában már hangsúlyos vádként szerepelt a CRSV. Jóllehet jelentős prevenciós hatással nem bírtak az ilyen jellegű ítéletek, a bűncselekmény tényének kimondásával valamelyest mégis igazságot szolgáltattak az áldozatok számára. Az ICTY és az ICTR által alkotott definíciókra támaszkodott az ICC az 1998-as Római Statútum szövegezésekor, amelyben a CRSV-t az emberiesség elleni bűncselekmények közé sorolták. 

A Római Statútum mellékletei definiálták a nemi és a szexuális erőszak fogalmát is: a nemi erőszak alatt a nemi szervvel vagy más tárggyal történő, behatoláshoz köthető cselekmény értendő, míg a szexuális erőszak alatt minden konszenzus nélküli szexuális cselekmény, amelyet támadással, erőszak alkalmazásával, fenyítéssel követtek el; ide tartozik a kényszerházasság, szexrabszolgaság, szexuális bántalmazás, nemi szervek csonkítása, kényszerterhesség, kényszerabortusz, sterilizáció, kényszerprostitúció, valamint a szexuális megszégyenítés is. (Lator, 2022)

Az Akayesu-ügy volt az első olyan eset, amikor egy nemzetközi bíróság nemi erőszak vádjában hozott ítéletet, sőt az első eset, ahol a CRSV-t népirtásnak minősítették, miután bizonyították, hogy a ruandai polgármester utasítást adott tuszi nők megerőszakolására és megölésére. Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy szexuális erőszakot kizárólag férfiak követnek el nők sérelmére, jusson eszünkbe az ICTR eljárása Pauline Nyiramasuhuko ellen, aki a ruandai kormány nő- és családügyekért felelős minisztereként rendszeresen rendelt el csoportos nemi erőszakot, így ő lett az első nő, akit népirtásért és CRSV miatt elítéltek.

Tuszi nő gyermekével Ruandából a szomszédos Zairébe (ma DRC) menekült. 1994. Fotó: Ulli Michel.

Az ICTY Duško Tadić elleni vádemelése volt a nemzetközi büntetőbíróságok első eljárása, amelyben férfi ellen irányuló szexuális erőszak vádjában találta bűnösnek a vádlottat. Kiemelt jelentőségű ICTY-per volt a Kunarac – Vuković – Kovač ügy is. Az ellenük emelt vád a szexuális rabszolgaság és nemi erőszak mint emberiség elleni bűncselekmény volt. Kunaracegy speciális egység parancsnoka volt, akit nem csupán a muszlim nők megerőszakolásában találtak bűnösnek, hanem az erőszakra való buzdításban, illetve a hírhedt fočai nemi erőszak-tábor megszervezésében és fenntartásában is. Az ICTY a nemi erőszakot és a prostitúcióra kényszerítést egy másik neves eljárásban, a Furundzija-perben háborús bűncselekménynek tekintette.

Az ICC előtt jelenleg is számos büntetőeljárás van folyamatban CRSV vádjával.

Elméleti háttér: az okok vizsgálata

A nemi erőszakot közéleti, majd tudományos kutatási témává Susan Brownmiller amerikai újságíró tette az 1975-ben megjelent Against our Will: Men, Women, Rape (Akaratunk ellenére: férfiak, nők, nemi erőszak) c. könyvével. A feminista irányzaton túl több más filozófiai iskola is foglalkozott a kérdéssel, túllépve azon a leegyszerűsítő elméleten, hogy a férfi – mint szexuális ösztönlény – amint lehetősége akad, erőszakol. Másfelől, az esszencialista elméletek a maszkulinitást, a férfiak társadalmi helyzetéből vagy egyéni életútjából fakadó frusztráció megtestesülését azonosítják az erőszak kiváltó okaként. A strukturalista elmélet a hatalomgyakorlás, az erőfitogtatás eszközének tartja. A társadalmi-konstrukcióselméletek a nemi szerepek mellett a vallási és etnikai hovatartozást is számításba veszik. Ilyen a háborús fegyver elmélet, ahol a domináns csoport a CRSV-t mint fegyvert alkalmazza a hatalom megszerzése vagy megtartása céljából. (Skjelsbaek, 2001) Fontos ugyanakkor a társadalmi nemekhez és szerepekhez kötött asszociációk figyelembevétele is: a nők életet adó, családot egybentartó szerepe, a férfiak mint erő és hatalom birtokosai, a család és a haza védelmezői. (Lator, 2022) Vizsgálták azt is, hogy egy rendszer milyen politikai eszközökkel tudja legitimizálni a bűnt, hogyan tudja generálni a „mi” és „ők” megközelítésű ellenségképet. A reguláris erők által elkövetett szisztematikus és csoportos szexuális erőszak csoportkohéziós pszichológiai vetülete szintén vizsgált terepe a CRSV kérdéskörének. Ugyanakkor a fenti elméletek egyike sem ad magyarázatot a konfliktusok eltérő mintáira, ezért az újabb elemzések, különösképpen Elisabeth J. Wood, a Yale Egyetem professzorának kutatásai inkább nem az okok feltárására, hanem a megelőzésre és a tévhitek eloszlatására törekednek. (Lator, 2022)

Lator Anna, a téma hazai kutatója doktori disszertációjában a ruandai és a délszláv háborút a helyi kultúra és társadalmi berendezkedés alapján vizsgálta. Ez lehet az egyik oka annak, hogy a CRSV mintázata konfliktusonként ennyire eltérő. Ruandában száz nap alatt több mint százezer áldozatról tudunk, míg a délszláv háború négy éve során 20 és 50 ezer közé tehető a szexuálisan bántalmazottak száma. Lator arra a következtetésre jutott, hogy ahol – főleg a patriarchális társadalmakban – már a konfliktus kirobbanása előtt magas a nők elleni szexuális erőszak mértéke, ott egy fegyveres összetűzés során sokkal inkább jellemző, sőt akár meghatározó egyén- és közösségromboló fegyverré válik e gyakorlat. (Lator, 2022)

CRSV „a legolcsóbb fegyver”

Dr. Mukwege azt állítja, hogy a nemi erőszak a legolcsóbb fegyver, hiszen olcsóbb, mint egy töltény. (Mukwege, et al., 2010/2) Azt gondolom, hogy a CRSV nemcsak a legolcsóbb, de a leghatékonyabb, akár tömegpusztításra is képes fegyver, ugyanis egy háborús konfliktus már önmagában egy nehézséggel teli, életveszélyes krízishelyzet, amelyben bárki – főleg mások előtti – megerőszakolása az egyén egész életére és közösségére egyaránt súlyos, megsemmisítő hatással van. Az áldozat (ha nem hal bele az aktusba) számos sérülést szerez, miként arról Polcz Alaine is beszámolt.

A gyakoribb akut testi következmények közé a zúzódások, horzsolások, vérzés, hüvelyi, gáti vagy végbéltáji repedések/szakadások, illetve egyéb lágyrészsérülések tartoznak. Továbbá következménye lehet a nemi úton terjedő fertőzés (Sexually Transmitted Diseases, STD) is, különösképpen az afrikai országokra jellemző magas HIV fertőzöttségi ráta mellett; kockázata továbbá a nem kívánt terhesség, a tartós kismedencei fájdalom (PID), a szexuális funkciózavar, illetve a pszichés trauma, PTSD, depresszió, szorongás, alvászavar és társadalmi stigmatizáció. A legsúlyosabb esetekben sipoly is kialakulhat, amely különösen súlyos és stigmatizáló szövődménynek számít. A sipoly egy kóros összeköttetés/járat két szerv vagy testüreg között: ilyen pl. a húgyhólyag és a hüvely közötti sipoly, amely vizeletcsorgáshoz vezethet, vagy a végbél és a hüvely közötti sipoly, amely miatt széklet vagy bélgáz juthat a hüvelybe. Ez folyamatos szivárgással, kellemetlen szaggal, visszatérő fertőzésekkel, és mindezek miatt súlyos társadalmi kirekesztettséggel is járhat. Általában műtéti úton kezelhető, bár a helyreállítás a sérülés jellegétől és súlyosságától függően összetett lehet, és nem mindig oldható meg egyetlen egyszerű beavatkozással. Vidéki településeken, illetve a különböző milíciák uralta térségben nehéz, ha nem lehetetlen orvosi segítséghez jutni. Pedig arra 72 órán belül szükség lenne, annak érdekében, hogy a fogantatást és a STD-ket megelőzhessék.

Az áldozatot ilyen esetekben mélységes szégyenérzet sújtja, családja kitagadhatja, a közössége eltaszíthatja. Férje elhagyhatja, gyermekeit elvehetik, de ha magánál is tarthatja sem fogja tudni miből eltartani őket. Terhes asszonyok sok esetben elvetélnek, szoptatós anyák teje elapad az elszenvedett atrocitástól. Hasonlóképpen szégyent hoz a közösség férfi tagjaira, hogy képtelenek voltak megvédeni asszonyaikat, lányaikat. A nő szimbolikus képe az élet folyásának, ő a család összetartó ereje, egy nő megtörése társadalomrombolásnak tekinthető. Az okozott traumák generációkon átívelhetnek. Az áldozatok egy része a sokk miatt talán nem is képes azonosítani az elkövető(ke)t, de félelemből nem is tesz bejelentést, kiemelten olyan térségben, ahol a nők elleni erőszak békés helyzetben is elterjedt. Ráadásul a CRSV felelősei többségében a kormányzati erők katonái. Az áldozatok alig jutnak pszichológiai és jogi segítséghez, jellemző a büntetlenség kultúrája, így a konfliktus lezárta után is együttél bántalmazó és áldozata. A gyermekek rendszerint magukkal viszik az édesanyjukat vagy testvérüket a szemük előtt érő erőszak emlékét, miközben a nemi erőszakból született gyermekek sorsa kétséges és sanyarú. A trauma hatására meddővé váló nőket és férfiakat a társadalom kirekesztheti. A regisztrált férfi (és fiú) áldozatok száma még inkább alulmúlja a valós esetek számát, hiszen az ilyen eseteket még nagyobb szégyen és stigma övezi, nem csupán a bántalmazás vagy az esetleg amiatt kialakult impotencia miatt, hanem a homoszexualitás vádja miatt is, amely egyes érintett országokban üldözött bűncselekményként kezelnek. Szót kell ejtenünk az elkövetőkről is, akik sok esetben maguk is kiskorúak. Több büntetőeljárás zajlott le Sierra Leone-i és ugandai erőszaktevők ellen háborús és emberiesség elleni bűncselekmények vádjával, akik azzal védekeztek, hogy ők maguk gyermekkatonaként nőttek fel és csak a látott példát követték.

A CRSV eszköztára igen változatos. A délszláv háborúban az etnikai tisztogatás szerves részét jelentették a nemi erőszaktáborok, ahol a kényszerterhesség alkalmazása az etnikai arányok megváltoztatása érdekében bevett gyakorlatnak számított. A tisztek bizonyítottan kényszerítették katonáikat az ellenség szexuális megalázására. Ezzel szinte egy időben Ruandában a meggyalázáson túlmenően kényszerházasságokba taszították a tuszi nőket. Akinek nem ez a sors jutott, azokat többségében megkínozták, megverték, macsétával megcsonkítottak vagy savat itattak velük. Az egyik tuszi nő így számolt be a vele történt sokadik erőszakról: „mindenkit behívott kintről, és azt mondta nekik: »azért jöttetek, hogy megnézzétek, hogy néz ki egy tuszi belülről«. Aztán azt mondta, »ti, tuszi nők azt hiszitek, ti vagytok az egyedüli gyönyörű nők a világon”. Ezek után kivágott egy darabot a vaginámból. Aztán kivitte a húsdarabot a házból, fogott egy fadarabot és rátűzte a tetejére. Leszúrta a botot a földre, az ajtó elé, és azt kiabálta, »mindenki, aki erre jár, látni fogja, hogy néznek ki a tuszi nők«. Aztán visszajött és ismét ütni kezdett”. (Lator, 2022: 146) Becslések szerint a három hónapos konfliktus alatt akár 250 000 nőt is megerőszakolhattak.

A CRSV napjainkban

E téren nem hozott változást az új évezred sem. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a jelenleg is zajló konfliktusokról szóló források nem mindig objektívek, a média sok esetben torzít, a humanitárius segítségnyújtás nehézségekbe ütközik, illetve háborús helyzetben a civilek is a feldúlt erkölcsi állapotokból kifolyólag nagyobb számban követnek el szexuális visszaélést.

Bizonyított, hogy az Iszlám Állam katonái szisztematikusan alkalmazták a szexuális rabszolgaságba kényszerítést és a kényszerházasságot több ezer, a helyi kisebbségekhez tartozó nő és lány ellen. (EUROJUST; The Genocide Network;, 2017/07) Hasonló eszköztárat alkalmaz több radikális iszlamista csoport is, például a nigériai Boko Haram, amely rendszeresen észak-nigériai településeken csap le, hogy onnan fiatal lányokat hurcoljon el. A legismertebb eset a 276 chiboki iskoláslány elrablása volt 2014-ben (Attah, 2016 (16)).

A 2010-es években eszkalálódott a mianmari rohingya kisebbség elleni etnikai tisztogatás, amelyben a központi erők egyik eszköze a tömeges és szisztematikus szexuális erőszak volt (Anwary, 2022 (3)). A Közép-Afrikai Köztársaságban bizonyítottan nemcsak a helyi fegyveresek, hanem az ott szolgáló nemzetközi ENSZ-békefenntartó katonák is követtek el szexuális visszaéléseket a helyi nők és kiskorúak ellen (Cantekin & Pilgrim, 2015).

Ukrajnából rendszeresen érkeznek jelentések az orosz katonák által elkövetett szexuális erőszakról, úgy is mint kihallgatásokon alkalmazott kínzási módszerről, amely során jellemzően a férfiak nemi szervébe áramot vezetnek, célzott verést és/vagy behatolással járó nemi erőszakot alkalmaznak a foglyok megtörése érdekében (Kvitka, 2024.10.03.).

Ezzel egy időben megjelent a CRSV az izraeli-palesztin konfliktusban is, annak ellenére, hogy – legalábbis az ismereteink szerint – az korábban nem volt jellemző eszköz. A Hamász 2023. október 7-i támadása során már kifejezett fegyverként használta a CRSV-t (Kershner, 2026.05.12.). Az izraeli erők szintén széles körben alkalmazzák: független vizsgálóbizottságok tényfeltárásai, illetve számos médiafelvétel is bizonyítja a palesztin civilek elleni szexuális erőszak elkövetését.  Ebbe beletartozik a csoportos nemi erőszak és az ezzel való fenyegetés, fiúk és férfiak esetében különböző tárgyakkal való behatolás, a nemi szerv csonkítása, a börtönökben alkalmazott szexuális kínzás. Az izraeli visszaélések listája hosszan folytatható, vizsgálandó mindezek népirtási célzata is, ideértve a gázai nők szexuális és reprodukciós jogainak korlátozását is (Independent International Commission of Inquiry on the Occupied Palestinian Territory, including East Jerusalem, and Israel, 2025. 03.13.).

2020-22 között az Etiópia északi részén lévő Tigré régióban kitört polgárháború szintén mérhetetlenül sok szenvedéssel sújtotta a helyi lányokat, asszonyokat. A szexuális erőszakot mind etióp, mind eritreai katonák kifejezett fegyverként használták a régióbéli nők ellen. A nemzetközi szervezetek beszámolói alapján a legfiatalabb áldozat egy éves sem volt. Főként csoportos nemi erőszakot követtek el, mások szeme láttára, továbbá éles szúró- és vágóeszközökkel hatoltak be a hüvelybe. Azon „szerencsésekből” akik orvosi ellátásban részesültek, több esetben kisebb szikladarabokat, hosszú szögeketműtöttek ki (Houreld, 2021.04.15.). Legalább két olyan eset is ismert, amikor műanyagba csomagolt írásos üzenetet is felnyomtak, melyen kijelentették, hogy minden tigréi nőt meddővé akarnak tenni. 2023 és 2025 között az Amhara közösség nőin álltak bosszút az etióp központi erők: a többezer regisztrált eset közel fele kiskorú ellen elkövetett erőszak volt, a legfiatalabb dokumentált áldozat nyolcéves volt (Organization for Justice and Accountability in the Horn of Africa (OJAH) and Physicians for Human Rights (PHR), 2025.07.31.).

A több évtizede zajló, az elmúlt években viszont soha nem látott mértéket öltő szudáni konfliktus szintén a népirtás és az emberiesség elleni bűncselekmények színtere. A főként nem arab közösségeket célba vevő Gyorsreagálású Támogató Erők (Rapid Support Forces, RSF), a szudáni haderő és sok más milícia harca a XXI. század legnagyobb humanitárius katasztrófáját idézte elő. A Genocide Watch és a Save the Children becslései szerint 2023-ban mindössze 11 hét leforgása alatt több, mint 4400 nemi erőszakot is elkövethettek. Ennek egy harmadát fiúgyermekek ellen. Az áldozatok töredéke jutott csak orvosi segítséghez. Az Orvosok Határok Nélkül friss jelentése arról számol be, hogy mára a szexuális erőszak a mindennapi élet részévé vált. A nőket a legtöbb erőszak vízhordás és tűzifa gyűjtése, vagy mezőgazdasági munkavégzésük során, illetve az oda- és visszafelé vezető úton éri, ahol az elkövetők lesben állva várják őket. Emellett jellemző a szexrabszolgaságba kényszerítés és a kényszerházasság. A UN Women becslése szerint az elmúlt három év tömeggyilkosságai, üldöztetései és a CRSV közel 18 millió szudáni nő és lány életét nyomorította meg.

A DRC ritkaföldfémekben gazdag keleti régiójában a kongói haderő és a ruandai támogatású M23 lázadószervezet, valamint számos más paramilitáris egység közötti harcok eszkalációjának lehettünk tanúi az elmúlt években. Egységes szándékuk a régió teljes destabilizálása, a helyi lakosság fenyegetettségének fenntartása, egy részének pedig az elüldözése. Ennek leghatékonyabb eszköze a CRSV. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) is megállapította, hogy Észak-Kivu tartományban a rivális fegyveres csoportok háborús fegyverként alkalmazzák a szexuális erőszakot. Sajnos a térségben ez nem új keletű jelenség. A konfliktus történelmi előzményei az első és második kongói háborúig nyúlnak vissza, amelyek szorosan összefüggtek a ruandai háború eseményeivel. Az UNICEF 2025-ös jelentése szerint a kongói gyermekek ellen elkövetett szexuális erőszak esetszáma az év első kilenc hónapjában elérte a 35 000 esetet. A MONUSCOENSZ-misszió tulajdonképpen tehetetlen a kiterjedt erőszakkal szemben: mészárlások, macsétás csonkolások, porig égetett falvak jellemzik Észak-Kivu és Ituri régiókat, ahol az Iszlám Államhoz köthető Szövetséges Demokratikus Erők (Allied Democratic Forces, ADF) bevett gyakorlata a lányok elrablása, megerőszakolása, továbbértékesítése. Az Amnesty International 2025 novemberében készített riportjából kiderül, hogy az ADF támadásai azt követően súlyosbodtak, hogy a nemzetközi és a kongói figyelem elsősorban a szintén civileket támadó M23 fegyveres csoportra irányult.

Dr. Mukwege a szomszédos tartományban üzemelteti kifejezetten a szexuális erőszak áldozatai számára fenntartott kórházát (Panzi Hospital). A CRSV brutalitása még a tapasztalt doktort is meglepte. A csoportos nemi erőszak, hegyes-éles tárgyakkal történő mély behatolás, a nemi szerv csonkítása, savval való leöntése, vagy a nemi erőszakot követően a hüvely fegyverrel való szétlövése, mind bevett gyakorlatok. Mukwege egykor operált egy édesanyát, néhány évvel később annak lányát, sőt az elmúlt években még az unokáját is (Anyangwe & Busari, 2018.10.05.). A DRC-ben tehát fizikai értelemben is transzgenerációs válsághelyzetről beszélhetünk.

Kezelés és megelőzés

A CRSV-t megelőzni folyamatban lévő konfliktus során szinte lehetetlen. Az ENSZ, kormányzati és civil szervezetek is számos, a legtöbb pontban megegyező ajánlást fogalmaztak meg. A jelenlévő ENSZ missziók, valamint helyiekből formálódó civil együttműködések aktív fellépése némileg csökkenti az esetszámokat, ám kevésnek bizonyulnak a széles körű megelőzés szempontjából. Hatékony eszköznek bizonyulhat a megerősített, gyakoribb járőrözés, a csoportos mozgás, a civilek, főleg asszonyok bevonása egyfajta riadólánc kialakításába (telefonon vagy akár hangos zajcsapással), kíséret biztosítása a vízlelőhelyekhez és a tűzifagyűjtés során, az arra vezető utak kivilágítása. Nagyobb horderejű és számos más pozitívummal is járó intézkedés a szanitációs központok létesítése. A menekülttáborokban megerősített ellenőrzés szükséges. Az áldozatokat biztatni kell az orvosi segítség igénybevételére, amelyet biztosítani is szükséges elérhető távolságon belül, ami viszont nehéz a humanitárius segítségnyújtás – olykor szándékos – akadályoztatása miatt. A nemzetközi közösség együttes fellépése az ilyen esetekben rendre elmarad. Az Amerikai Egyesült Államok, mint legfőbb donorország bejelentette a USAID segélyek 90 százalékának leépítését, valamint nem támogatja tovább az ENSZ Főtitkár Háborús Szexuális Erőszakért Felelős Különleges Képviselő Irodájának működését sem. A segély elmaradása miatt például a kongói kórházak nem jutnak elegendő nemi erőszak után szükséges elsősegély csomaghoz, amelyben benne vannak a terhesség és az STD megelőzéséhez szükséges készítmények.

Dr. Mukwege korábban említett kórház-modellje jó példája a szükséges ellátás holisztikus megvalósításának. Az áldozatoknak az orvosi és pszichés segítségen túlmenően átmeneti szállást adnak, jogi segítséget nyújtanak, valamint szakképzések és mikrosegélyek révén igyekeznek elősegíteni a gazdasági reintegrációjukat, saját lábra állásukat.

Az erőszaktevők megbüntetéséért komoly helyi és nemzetközi erőfeszítéseket kell tenni. Több helyen civil szervezetek mobilbíróságokat biztosítanak, hogy a tanúvallomásokat a kisebb falvakban is felvehessék. Fontos lenne ugyanis felszámolni a büntetlenség kultúráját, amely a korábbi konfliktusok során megerősödött az emberekben. Ehhez szervesen hozzátartozik a katonai parancsnokok felelősségre vonása is.

A felvilágosításról, a nők elleni erőszak elítéléséről, a női egyenjogúságról szóló oktatásra és szemléletformálásra, mint ahogyan egyébként Ruanda sikeres példája mutatja, kizárólag békeidőben van lehetőség.

Ehhez kapcsolódóan fontos elgondolkodni a média felelősségén is. A délszláv etnikai tisztogatások és a ruandai népírtás idején a média egyértelműen a bosnyákok, a horvátok és a tuszik ellen uszító, erőszakra biztató, harcra toborzó üzeneteket sugárzott. Az okos eszközök elterjedésével azonban nemcsak a bizonyítékrögzítés és a hírek azonnali továbbadása vált elérhetővé, hanem a szexuális bántalmazás egy új formája is megjelent: az ilyen tartalmú felvételekkel való zsarolás és stigmatizáció. A média szenzációhajhász híradásai, olykor fals ígéretekkel kicsikart interjúi még nagyobb fájdalmat képesek okozni az áldozatoknak. A sajtó ugyanakkor segíthet a figyelemfelhívásban, az elkövetők őrizetbevételében és megbüntetésében, így segítve a traumafeldolgozást.

Jóllehet, az elmúlt harminc-negyven évben a modern haditudósításnak, műholdfelvételeknek, az okos eszközök és az internet széles körű használatának köszönhetően sokkal több információval bírunk az egyes fegyveres konfliktusokról, emellett a nemzetközi jogalkotók megteremtették a szükséges fogalmi keretet és a büntetőjogi precedenst, a jelenlegi és a közelmúltbeli események tükrében mégis azt látjuk, hogy mindezek ellenére a nemzetközi közösség nem tudja megállítani a szexuális erőszak háborús fegyverként történő tudatos, szisztematikus és tömeges alkalmazását, és az áldozatok vagy potenciális áldozatok védelménél hangsúlyosabbak a gazdasági és geopolitikai érdekek.

IRODALOM

1. Amnesty International, 2026.05.06. Háborús bűncselekmények a Kongói Demokratikus Köztársaságban.
   https://www.amnesty.hu/haborus-buncselekmenyek-a-kongoi-demokratikus-koztarsasagban/
2. Anwary, A., 2022 (3). Sexual violence against women as a weapon of Rohingya genocide in Myanmar. The International Journal of Human Rights, 26. kötet, pp. 400-419.
3. Anyangwe, E. & Busari, S., 2018.10.05.. Denis Mukwege: The man who mends women. CNN World. 
4. Attah, C. E., 2016 (16). Boko Haram and sexual terrorism: The conspiracy of silence of the Nigerian anti-terrorism laws. African Human Rights Law Journal, pp. 385-406.
5. Bhattacharjee, B., 2024.10.08. Rape as a Weapon of War and Genocide in Sudan.
   https://www.genocidewatch.com/single-post/rape-as-a-weapon-of-war-and-genocide-in-sudan
6. Brownmiller, S., 1975. Against Our Will: Men, Women and Rape. New York: Simon & Schuster.
7. Cantekin, L. & Pilgrim, S., 2015. UN troops in Central African Republic hit with new sex abuse claims. [Online] 
   https://www.france24.com/en/20150819-un-peacekeepers-central-african-republic-force-new-sex-abuse-claims
8. EUROJUST; The Genocide Network;, 2017/07. The prosecution at national level of sexual and gender-based violence (SGBV) committed by the Islamic State in Iraq and the Levant (ISIL). www.eurojust.europa.eu/sites/default/files/Partners/Genocide/2017-07_Prosecution-at-national-level-of-sexual-and-gender-based-violence_EN.pdf
9. Euro-Med Human Rights Monitor, 2026.05.07.
   https://www.instagram.com/reels/DXEJ3z6DWMp/
10. Hárs András, 2022. Szexuális bűncselekmény mint nemzetközi bűncselekmények az egyes nemzetközi büntetőtörvényszékek gyakorlatában- különös tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság ítéleteire. Állam- és Jogtudomány, 2022/4. kötet, pp. 47-63.
11. Houreld, K., 2021. Health official alleges ‘sexual slavery’ in Tigray.
    https://www.reuters.com/world/special-report-health-official-alleges-sexual-slavery-tigray-women-blame-2021-04-15/
12. Independent International Commission of Inquiry on the Occupied Palestinian Territory, including East Jerusalem, and Israel, 2025. 03.13.. “More than a human can bear”: Israel’s systematic use of sexual, reproductive and other forms of gender-based violence since 7 October 2023. ENSZ Emberi Jogi Tanács 58. ülésszaka: ismeretlen szerző
13. Kershner, I., 2026.05.12.. Israeli Report Examines Sexual Violence During and After Hamas-Led Attack. The New York Times. 
14. Kvitka, K., 2024.10.03.. Opinion: Silent victims of sexual violence, Ukraine’s male POWs deserve real support. Kyiv Independent.
15. Lamb, C., 2020. Our Bodies, Their Battlefield: What War Does to Women. New York: Scribner.
16. Lator Anna Luca, 2022. A háborús nemi erőszak mintázatainak társadalmi kontextus-specifikus elemzése. A ruandai népirtás és a délszláv háború esete.. Doktori (PhD) Disszertáció szerk. Budapest: ELTE Szociológiai Doktori Iskola.
17. Mukwege, D. M., Olaa, M.-A. & Fitchett, J. R., 2010/2. Rape as a strategy of war in the Democratic Republic of the Congo. International Health, pp. 163-164. https://doi.org/10.1016/j.inhe.2010.06.003
18. OJAH-PHR, 2025.07.31. “You Will Never Be Able to Give Birth”: Conflict-Related Sexual and Reproductive Violence in Ethiopia.
    https://phr.org/our-work/resources/you-will-never-be-able-to-give-birth-conflict-related-sexual-and-reproductive-violence-in-ethiopia/
19. Pető  Andrea, 2018. Elmondani az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt. Budapest. Jaffa Kiadó
20. Plett Usher, B., 2026.03.31. Sexual violence part of ‘everyday life’ in parts of Sudan, charity says. BBChttps://www.bbc.com/news/articles/c5ywgn2n3nqo
21. Polcz Alaine, 1991. Asszony a fronton. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó.
22. Skjelsbaek, I., 2001. Sexual Violence and War: Mapping Out a Complex Relationship. European Journal, 7.(2.). kötet, pp. 211-237.
23. UN MONUSCO, 2026.03.09. DR Congo: UNJHRO warns of the horror of sexual slavery and the tragic fate of children born of rape.
    https://monusco.unmissions.org/en/actualites/rdc-le-bcnudh-alerte-sur-lhorreur-de-lesclavage-sexuel-et-le-sort-des-enfants
24. UNESCO, 2025.12.29. Sexual violence against children “entrenched” and rising across Democratic Republic of the Congo – UNICEF
    https://www.unicef.org/press-releases/sexual-violence-against-children-entrenched-and-rising-across-democratic-republic
25. UN Women, 2026.04.14.. How women and girls are being targeted in the war in Sudan. [Online] 
    https://knowledge.unwomen.org/en/articles/faqs/how-women-and-girls-are-being-targeted-in-the-war-in-sudan