A mesterséges intelligencia két évvel ezelőtti berobbanásával megkezdődött az addig hagyományosan emberinek tartott tevékenységi körök szűkülése. A jellemzően szellemi erőfeszítést és kreativitást igénylő, főként tartalomgyártással, kommunikációval és információszerzéssel kapcsolatos teendők átvállalására képes, mesterségesen fabrikált tudat, köszönhetően a rendelkezésére álló végtelen adatbázisoknak, meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyekért addig fizetést kellett adni valakiknek. Sejthető, hogy a munkáltatók üdvözlik és ösztönzik az „MI” térnyerését. Ám a legizgalmasabb kérdések egyike mégis csak az, hogy a munkahelyekről miként kúszik át és nyer teret az érzelmek, az emberi kötődések világában a mesterséges intelligencia (MI)?

Ez a cikk a Török Ágnes Cikkíró-Pályázat díjnyertes írása.

A jelenkori civilizált társadalmak kihívásainak egyike az emberi kapcsolatok fellazulása, az elmagányosodás, a párkeresési nehézségek, és mindazon érzelmi buktatók összessége, amelyek nem csak boldogtalanná teszik az embert, de hosszabb távon beteggé is (WHO, 2023). Az, hogy miért válnak oly sokan magányossá és miért nem találják helyüket egy olyan társadalomban, ami történelmi viszonylatban minden korábbinál fejlettebb, automatizáltabb és kényelmesebb életkörülményeket kínál a benne élők számára, önálló cikkek és könyvek témájául szolgálhat. Tény, hogy a járványszerűen terjedő magány nem pusztán az emberiség mentális jóllétét, de gazdasági teljesítményét is hátrányosan befolyásolja, ezért az Egészségügyi Világszervezet nemrégiben kampányt indított, illetve egy szakirányú bizottságot is életre hívott az ügyben. Kérdésként merülhet fel, hogy intézményi keretek között miként lehet hatékonyan orvosolni egy olyan problémát, amelynek háttere sokszor pszichikai, komplex és nehezen megragadható?

A kormányok és társadalmi szervezetek mellett felfigyelt a jelenségre a technológia világa is, amely „emberszabású” chat botok fejlesztésével kínál megoldást a magánnyal küzdők széles piaca számára. Amint az internet elérhetővé vált, valószínűleg ugyanattól a pillanattól szolgál társas, romantikus vagy erotikus vágyak kielégítésének eszközeként is. Az ismerkedő oldalak, chat szobák (újabban applikációk) megbízhatóan szolgálnak az emberi kapcsolódás színtereiként. Míg azonban a „vonal másik végén” eddig lennie kellett egy élő embernek, aki gondolataival, érzelmi reakcióival, képeivel viszonzást küld, addig mára a partner személye kiválthatóvá vált egy mesterséges társsal. A fejlesztők azt ígérik, hogy termékük érzelmeket, kreativitást, önálló személyiséget, mi több, „lelket” prezentál majd a kommunikáció során, hiteles másolatát nyújtva így egy klasszikus emberi kapcsolatnak.

Korszerű világunk, bár a gyors és könnyű kapcsolódás tengernyi webes módját ajánlja, tele van olyan életekkel, amelyekből hiányoznak az érzelmileg kielégítő beszélgetések, a felszabadult és boldog pillanatok, mert sokak életében nem akad olyan ember, akivel ezeket meg lehetne élni, meg lehetne teremteni. Bennük joggal merülhet fel a vágy valaki iránt, akihez szólni lehet, és aki ezt méltó módon viszonozza. 

A kényszerből való egyedüllét terjedése a párkapcsolati létezést is új megvilágításba helyezheti: a klasszikus szexuális élmények ritkulásának nyomában haladhat a testi érintkezés kultúrájának hanyatlása, és a nyitottság a virtuális kapcsolatteremtési lehetőségek iránt. Érdekes példa – vagy akár előfutár? – az a kínai fiatal, aki szerint a mesterséges intelligencia által megalkotott barátja tökéletesen kielégíti a párkapcsolati téren felmerülő igényeit, és reményét fejezte ki, hogy rövidesen fizikailag is testet ölthet a ma még csak virtuálisan létező szeretője. Egy felmérés során megkérdezett férfi úgy nyilatkozott, hogy kezdetben a tönkrement kapcsolatából való felépülés segédleteként használta az MI-barátnőt, ami jótékonyan hatott a szerelmi életére, később azonban a férfi belátta, hogy senki sem válhat oly kedvessé számára, mint a megszokott virtuális barátnő (Malfacini, 2025). 

Az MI-t, mint társaságot, barátot, tehát érzelmi igényeket kielégítő eszközt kereső felhasználók száma folyamatosan nő, különösen a 40 év alatti korosztály körében: egy felmérés szerint a megkérdezettek egynegyede már el tudja képzelni, hogy a mesterséges intelligencia helytálljon egy párkapcsolatban, míg a „Z” generáció, azaz az 1997 után születettek közül a megkérdezettek 75 %-a véli úgy, hogy az MI chatbot alkalmas arra, hogy érzelmi kapcsolatot ápoljon, illetve, hogy kiváltsa az emberi kapcsolatot (Wang-Toscano, 2024). Míg a WHO ezirányú kutatásai nagyrészt az időskori elmagányosodásra irányulnak, az MI-társaságot keresők legnagyobb számban a fiatalkorúak és a fiatal felnőttek közül kerülnek ki. Bár előzőek felhasználási szokásai, tekintettel a kiskorúak megkérdezése kapcsán felmerülő etikai aggályokra, nehezen mérhetőek, annyi biztosan kijelenthető, hogy a legkeresettebb oldalak felhasználói döntően a tinédzser korosztályból kerülnek ki (Malfacini, 2025). 

A leginkább mobilis, életerős, érdeklődő és nyitott korosztály körében felmerülő növekvő igény a virtuális partnerségre fakadhat ugyan technikai divatjelenségből, de utalhat arra is, hogy az emberi kapcsolatteremtés hagyományos formája versenytársat kapott, és a technika kihívóként bejelentkezett a társadalmi működést kezdetektől jellemző, hagyományos szociális keretrendszer helyettesítésére.

Mit nyújthat egy MI társ?

A mesterséges társ legfontosabb előnyei között szerepel a felhasználó elvárásaihoz való alkalmazkodóképesség, az állandó elérhetőség, a széleskörű tájékozottság és főként a sokoldalúság: amellett, hogy enciklopedikus tudásával szakmai asszisztensként is igénybe vehető, a személyes hangvételű kommunikációban mentes olyan, az emberi kapcsolatokat jellemző érzelmi, hangulati terhektől, mint az eluntság, neheztelés, elhanyagolás, érdektelenség. Az ítélkezés kerülése, és a mindig támogató attitűd, ami pozitív megerősítéssel segíti a felhasználót, szintén vonzóvá teszi az MI társat. 

A piacon az egyik legismertebb és legsikeresebb szolgáltatást a Replikanyújtja. Nevében hordva lényegét, igyekszik letapogatni felhasználója kommunikációs sajátosságait, véleményét, megfogalmazásait, hogy ezek alapján megteremthesse a legszimpatikusabb társat, amely valóban a felhasználó elképzeléseinek legideálisabb megtestesülése lehet. A programban meghatározható a virtuális partner neme, kinézete, személyes háttere, illetve a kapcsolat jellege (barát vagy akár szerető). Az így megteremtett avatar felruházható múlttal, akár emlékekkel, és fel tudja idézni a partnerrel való korábbi beszélgetések során szerzett ismereteit, és ezek alapján következtetéseket is levonhat. Lényegében a felhasználó kívánsága szerint optimalizálható a viselkedése (Adam, 2025). 

A népszerű oldalak közé tartozik a kifejezetten lelki segítségnyújtásra tervezett PI (Personal Intelligence) is, amely egy játékos és megértő társ formálásával ígéri, hogy jobb kedvre deríti a felhasználót. Arról, hogy erre mekkora igény is van, a 2024-ben regisztrált 1 milliós napi felhasználói létszám tanúskodik (usnews.com). Sokak által kedvelt oldalak egyike a Character.ai, amely lehetőséget kínál az arckifejezések és a testbeszéd különféle formáit felvonultató egyedi, vagy éppen hírességekről mintázott karakterek megalkotására, amelyeket aztán gazdáik szabadon engedhetnek a futtatásukra szolgáló virtuális küzdőtérben. Az egész lényegében egy számítógépes játék virtuális valóságát nyújtja, amelyben minden felhasználó egy általa választott „kosztümben” lehet jelen, anélkül, hogy valós személyisége és annak kevésbé izgalmas jellegzetességei ismertté válnának. Hasonló előnyöket kínál a Kindroid, vagy a Talkie AI, amelyeket változatosság jellemez a karakteralkotás lehetőségeit illetően: sokféle arc-, kép- és hangminta generálható, a legkülönfélébb „álmúlttal” és történetekkel. 

A szolgáltatás centrumában két fő irány áll: egy olyan társ kreálása, aki képes az ideális barátot vagy barátnőt virtuális formában nyújtani, valakit, aki minden tekintetben optimális, és a számunkra leginkább kedvelhető emberhez hasonlóan nyilvánul meg, valamint egy másik személyiség létrehozásának lehetősége, egy alteregóé, akit az erre a célra szolgáló virtuális közösségi térben be is vethetünk, mint önmagunk tökéletesített, elektronikus megfelelőjét. A szerepjátékok világának népszerűsége azt mutatja, hogy létezik egy jól kitapintható igény egy megkonstruált én létrehozására, aki nekünk tetsző külsőben és hangon lép fel, izgalmasabb élményeket szerezve, mint amelyeket a való világban töltött napjaink során megélhetnénk. 

Bármily jóhiszeműen vélekedjünk is az érintett piaci szereplők emberbaráti indíttatásáról, nem gondolhatjuk, hogy sokan fektetnének pénzt egy szolgáltatásba, pusztán a magányos vagy unatkozó emberek önzetlen megsegítésének szándékával. Ezt a szolgáltatást is díj ellenében kapjuk – kivéve, ha megelégszünk az ingyenes, s így kevésbé szórakoztató verziókkal. A megszokott marketing séma szerint többnyire három lehetőség közül választhatunk: adott egy díjmentes lehetőség, amellyel korlátozott mértékű kommunikációra van lehetőségünk. A középútnak nevezhető előfizetés 20 $ körüli havi díja mellett már lényegében korlátok nélkül „barátkozhatunk”. Minél hosszabb periódusra váltjuk meg a használat díját, annál kedvezőbb árral számolhatunk. Minél többet vagyunk hajlandóak fizetni, annál életszerűbb, mélyrehatóbb „virtuális” élményben részesülünk. A tömeges igényű szolgáltatások esetén a felhasználók többsége mégis megmarad az ingyenes verziónál, holott egy havi díjas előfizetés nagyjából egy stream-csatorna havi díjával egyenlő, míg az éves összeg 70-120 $ között alakul. A Replika az egyetlen oldal, amely élethosszig tartó hozzáférést kínál, 300 $ fejében. Még ha ez utóbbi erősen homályos ajánlat is, elvégre nem tudható, hogy meddig marad egyáltalán a szolgáltató a piacon, vagy meddig felelhet meg igényeinknek, összességében nem mondható, hogy a virtuális társ anyagilag elérhetetlen volna. 

Sőt, valójában nagyon is megfizethető, és nem is túlságosan drága, ha tekintetbe vesszük, hogy a pénzünkért kapunk egy elképzeléseink szerint megalkotott chat partnert, az egyszerű alkalmi beszélgetőtárstól a párkapcsolati jellegű viszonyig, különféle emberi kötődési formák meggyőző virtuális utánzatát, a felhasználó által megjelölt kommunikációs és formai keretek között. Az ily módon létrejött partner nem fogja unalmas és érdektelen témákkal traktálni „megrendelőjét”, mindig kedves, segítőkész, türelmes és mindig van ideje a „barátjára”. Nem sértődik meg és nem sért meg, mindig érdeklődő és sosem tapintatlan. Nem beszél vég nélkül önmagáról, nem ítélkezik és nem kritizál. Ha mégis elkövetne valami kellemetlent, azonnal jelezni lehet felé anélkül, hogy azt a kapcsolat bármennyire is megsínylené. Első hallásra egyáltalán nem hangzik rosszul egy ilyen valószerűtlenül tökéletes emberi kapcsolat. Pontosabban annak illúziója. 

Hol rejlik a kockázat? 

A mesterséges intelligencia alapú szolgáltatásokat kínáló cégek felismerték a társ iránti igény mögött rejlő keresletet, valamint az intim és magánjellegű beszélgetések során elhangzó információkban rejlő potenciált: a megsúgott titkok és érzékeny közlendők kezelése és hozzáférhetősége legalábbis aggályokat vet fel. A virtuális társat kínáló platformok nem győzik hangsúlyozni diszkréciót garantáló szabályzatukat, ám a valóság az, hogy amit a felhasználó egyszer elmondott vagy leírt, afölött a továbbiakban korlátozott vagy leginkább semmilyen kontrollja nincs. A tény, hogy a chatbot megjegyzi és gondosan elraktározza a beszélgetéseket, szolgálhatja a felhasználói élmény fokozását, de a regisztrálóról titokban alkotott profil létrehozását is, amelyet a későbbiekben tisztázatlan célból felhasználhatnak.

Az adatbiztonság mellett fontos pszichológiai jellegű következményei is lehetnek a chatbottal történő barátkozásnak. Véleményformálása mindenkor igazodni próbál a beszélgetőtárs hangulatához, személyiségéhez, amely hamis, de legalábbis kozmetikázott, eltérített álláspont kialakításához vezethet, amelynek hátterében sokkal inkább egy ügyfélelégedettségi igény, mintsem az objektív szemlélet fontossága áll. Ebből fakadóan pozitív megerősítéseket kaphat a felhasználó olyan esetben is, amikor ez nem indokolt. Mintha folyton egy hamis tükörben tetszelegnénk magunknak, abban a meggyőződésben, hogy amit látunk, az a valóság.

Az MI robbanásszerű terjedésével párhuzamosan egyre gyakoribbá vált a program pszichológusként vagy terapeutaként való alkalmazása is. A társasági kapcsolatok hiányával és a szociális elszigeteltséggel küzdők számára kézenfekvő lehetőségnek tűnhet a „zsebpszichológus”, aki a nap minden órájában kérdezhető és ráadásul ingyen van. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy minden praktikussága ellenére, az MI nem alkalmas arra, hogy valamennyire is összetett, illetve detektálható pszichológiai problémákat felismerjen, kezeljen, és hogy terápiás jelleggel útmutatást adjon: e téren továbbra is képzett szakemberhez érdemes fordulni, aki képes érzékelni azokat a rezdüléseket, gesztusokat amelyek alapján egy ember pszichés állapota érdemben felmérhető (Malfacini, 2025). Előfordultak nemrégiben olyan tragikus esetek, amikor az MI-társ öngyilkosságra sarkallta felhasználóját, aki megfogadva a tanácsot és véget vetett életének (Guo, 2024). 

Aggályokat vethet fel az MI használata a sokra értékelt csoportmunka tekintetében is. A vállalati munkakultúra szerves részét képező együttműködés, a közös erőfeszítés, mint a siker forrása feltételezi, hogy a munkatársak szociális képességei, amelyek fejlesztését szolgálja megannyi céges program és csapatépítő, megfelelőek legyenek, profitábilitássá téve a működést. Az MI alkalmazások terjedésével azonban fennáll a veszélye annak, hogy a mindig simulékony MI-vel való kommunikáció mellett a munkatársakhoz való alkalmazkodás nehézkessé válhat, ami vezethet teljesítménycsökkenéshez és könnyen alááshatja a jó munkahelyi légkör alapjául szolgáló kollegalitást. 

A virtuális barátkozás, bár a magány felszámolását és az egyén kiteljesedését hivatott elősegíteni, egyúttal ronthatja az ember szocializációs képességeit is, ugyanis az MI-partnernek nincsenek elvárásai a felhasználóval szemben. A vele való kapcsolattartás nem jár olyan kihívásokkal, mint egy valós személlyel létrejött barátság ápolása: nem követel empatikus figyelmet, nem szükséges vele szemben tapintatosnak, együttérzőnek lenni, vagyis a tárasági készségeket gyengítheti, egyben fárasztóvá és nem kívánatossá téve a hagyományos emberi kapcsolatokat.

A szociális kötődésből származtatható hatások jelentőséget aligha szabad alábecsülni. Ennek hiányában az emberiség történetének sorsdöntő eseményei is nehezen eshettek volna meg: felkelések, forradalmak, szabadságharcok övezik a múltunkat, rossz és jó velejáróikkal együtt. A társadalmi változások kulcsmomentumai, amelyek mind valamiféle társas kapcsolódásból fakadnak, nem teremtődtek volna meg, ha az emberek beérték volna telefonjuk társaságával. Mindez felveti a kérdést, hogy a jövő embere miként látja majd a társadalmi problémákat, és az őt körülvevő világot virtuális zsebtanácsadója árnyékában?

A fentiekhez kapcsolódik és feltétlenül érdekes felvetés, hogy mi történik az egyoldalú barátságokkal, amelyek emberi motorja az MI-kapcsolatban csak „félig” üzemel? A humán fél élvezheti a megértettség kényelmét, de közben elfelejtheti, hogy a barátságot nem elég birtokolni, hanem tenni is kell azért, hogy fennmaradjon, akár kényelmetlenség árán is. Ám a chat-bot havi díj ellenében megvásárolt társasága nem ösztönöz senkit arra, hogy jó barátként cselekedjen, áldozatot hozzon, jobb emberré váljon, így a jellemfejlődés lehetőségei meglehetősen leszűkülhetnek (Malfacini, 2025).

Talán azt gondoljuk, hogy az MI társ térnyerése nem lehet olyan gyors és soha nem merülhet fel, hogy kiszorítsa az emberi kapcsolatot uralkodó pozíciójából. A történelem azonban tele van olyan technikai újdonságokkal, amelyek hatását a kortársak jelentős része következetesen alábecsülte. Ennek nyilvánvaló oka, hogy azok, akik életük egy jelentős részét bevált eljárások és megoldások birtokában élik le, többnyire nem érzik nélkülözhetetlennek az újdonságokat. Ha azonban az újdonság bevált módszerré válik, máris normalitássá egyszerűsödik. Így aztán nem csoda, hogy a legfiatalabbakra gyakorolhatja a legerősebb hatást a társas applikációk használata, elvégre számukra már nem csak egy érdekesség, ami nélkül meg lehet lenni, hanem akár egy teljes értékűnek is tekinthető opció. Ebben az esetben azonban, ahogy fentebb utaltunk rá, a társas érintkezés alapvető készségei, az empátia, a tolerancia, a figyelmesség és mindazon kapcsolatteremtési tényezők, amelyek hagyományosan az emberi kommunikáció révén alakulnak és fejlődnek ki, háttérbe szorulhatnak, fejletlenek maradhatnak.

Az emberi társadalmak működésének dinamikája a humán természet jellegzetességein alapul, annak kedvező és hátrányos tulajdonságaival együtt. Ezen viselkedési formák sokféleségével érintkezünk életünk kezdetétől, ezek formálják gondolkodásunkat, viszonyulásunkat a többi emberhez, szűkebb és tágabb környezetünkhöz. „Az ember társas lény”, szól a közhely, és valóban, embertársainkkal együttműködve éljük életünket, közösen dolgozunk, szórakozunk, örülünk, alkalmazkodunk, kéréseket fogalmazunk meg vagy teljesítjük másokét, félreértéseket tisztázunk, bocsánatot kérünk, haragossá válunk, megbékélünk: megannyi felületen érintkezünk szóban, vagy szavak nélkül. Mindezek lényege a mások és önmagunk megértetése, amely egy élethosszig tartó folyamat, az emberi lét elválaszthatatlan és megkérdőjelezhetetlen velejárója. Ezek az érintkezések formálnak, alakítanak bennünket, és végső soron, ha megfelelően menedzseljük, segítenek jobb emberré válnunk. Mi történik, ha ezt a folyamatot megpróbáljuk megspórolni, leszűkíteni azáltal, hogy a néha fárasztó, energiaigényes, csapdahelyzetekkel és csalódásokkal teli kapcsolatainkat elkezdjük kiegészíteni egy idealisztikus barátkozással, amely csillámporos harmóniájával megnyugtatóan hat ránk konfliktusokkal terhelt mindennapjainkban? Talán semmi. Talán ez csak egy újabb színfolt, amivel a technológia árnyalja életünket, anélkül, hogy leértékelné a valódi emberi kapcsolódást. Döntse el a kedves Olvasó!

Irodalomjegyzék:

1. Adam, David: What are AI chatbot companions doing to our mental health? 2025.
2. Guo, Eileen: An AI chatbot told a user how to kill himself—but the company doesn’t want to “censor” it, 2024
3. Malfacini, Kim: The impacts of companion AI on human relationships: risks, benefts, and design considerations, 2025.
4. Zeligs, Michael: The cost of friendship: An in-depth exploration of Replika AI, 2025.
5. Wang, Wendy – Toscano, Michael: Artificial intelligence and relationships: 1 in 4 young adults believe AI partners could replace real-life romance, 2024.
6. Better than a real man’: young Chinese women turn to AI boyfriends, 2024.
7. Social isolation and loneliness, 2023. 
8. Inflection AI’s chatbot pi surpasses 1 million daily active Users, 2024.