Az elmúlt években számos jelentés látott napvilágot az ujgur kisebbség kínai hatóságok általi súlyos elnyomásáról Xinjiang tartományban. Ezekben az ENSZ, a humanitárius szervezetek – például a Human Rights Watch és az Amnesty International – valamint demokratikus kormányok egyaránt emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolják Kínát. A legfőbb vádak közé tartozik az internálótáborokban való tömeges fogva tartás, a kényszermunka, a szisztematikus szexuális erőszak – beleértve a nemi erőszakot és a kényszersterilizációt – valamint egyéb visszaélések, úgymint a kulturális és vallási elnyomás. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2022-ben kiadott jelentésében megállapította, hogy az ujgurok önkényes tömeges fogva tartása és alapvető jogaiktól való megfosztása nemzetközi bűncselekményeknek, különösképpen emberiesség elleni bűntetteknek minősülhet. 

2017-től kezdődően Xinjiangban tömeges internálótábor-hálózatot építettek ki, amelyekben becslések szerint egymilliót meghaladó számú ujgurt és más muszlim kisebbséget tartanak fogva akarata ellenére. A beszámolók szerint ezek a létesítmények valójában átnevelő táborok, ahová az embereket nem bírósági ítélet alapján, hanem önkényesen zárják be, pusztán olyan hétköznapi cselekedetekért is, mint egy iszlám imáról szóló hangfelvétel megosztása vagy ujgur nyelvű e-könyv letöltése. A foglyokat politikai átnevelésnek vetik alá, tiltják nekik vallásuk gyakorlását, és a kínai nyelv és propaganda elsajátítására kényszerítik őket. Számos jelentés beszámol kínzásról és embertelen bánásmódról is a táborokban – beleértve verést, stresszpozíciókba kényszerítést, éheztetést – amelyekkel megtörik a foglyok ellenállását. Az őrizetbe vételek tömeges és diszkriminatív jellegét jelzi, hogy 2017-ben Xinjiang adta Kína letartóztatásainak 21%-át, miközben a tartomány lakossága csak ~1,5%-a az országénak. Szakértők szerint ez a második világháború óta nem látott léptékű etnikai és vallási kisebbségek elleni fogva tartási kampány.

A kínai kormány eleinte tagadta a táborok létezését, később azonban retorikát váltott. Hivatalos narratívájuk szerint Xinjiangban csak „szakképzési és oktatási központok” működnek, amelyek célja a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelem, illetve a muszlim kisebbségek számára munkahelyi készségek oktatása. Peking azt állítja, hogy ezekbe az intézményekbe csak olyan személyek kerültek, akik apróbb bűncselekményeket követtek el, és így lehetőséget kapnak a rehabilitációra és egy szakma elsajátítására. A valóságban azonban 2017 óta önkényes tömeges letartóztatások zajlanak: egy kiszivárgott belső jelentés szerint például egyetlen hét leforgása alatt 15 000 ujgurt vettek őrizetbe mindenféle bírósági eljárás nélkül. Az internálótáborok számát 300–400 közé teszik, de nem tudják teljes bizonyossággal megmondani, hogy pontosan hány ilyen tábor van, mert sok titkos létesítmény is lehet, vagy épp átalakították őket. Nemzetközi megfigyelők és szökött foglyok egybehangzó tanúvallomásai szerint ezekben a táborokban hónapokra vagy évekre zárnak be embereket anélkül, hogy tudnák, mi a vádpont, és a rabok többsége semmilyen törvénysértést nem követett el. A táborok lakóit a vallásuk és kultúrájuk feladására kényszerítik, Kína-barát dalokat és jelszavakat kell skandálniuk, és aki nem működik együtt, azt súlyosan megbüntetik. Az önkényes tömeges fogva tartás ténye mára jól dokumentált: az ENSZ Emberi Jogi Hivatala jelentésében is elismeri, hogy a kínai jog és politika által vezérelt, diszkriminatív fogva tartási gyakorlat emberiesség elleni bűntettnek tekinthető.

Részletes forrásjegyzék a cikk végén.

Kényszermunka

A táborokhoz és a regionális elnyomáshoz szorosan kapcsolódó vád a kényszermunka rendszerszintű alkalmazása Xinjiangban. Számos hiteles jelentés támasztja alá, hogy az ujgurokat – a táborok rabjait és a szabadlábon lévő lakosokat egyaránt – akaratuk ellenére munkára fogják különféle állami programok keretében. A foglyokat a táborokban töltött idő alatt is dolgoztatják: műhelyeket és gyárakat építettek számos internálótábor mellé vagy azok területén belül, ahol az őrizetesek olcsó vagy ingyenes munkaerőt biztosítanak. Emellett a hatóságok a táboron kívül élő vidéki ujgur lakosságot is szervezetten átcsoportosítják gyárakba és ültetvényekre – gyakran Kína más tartományaiba is – az úgynevezett „lustálkodó munkaerő hasznosítása” jelszóval. Valójában ezek a programok sok esetben akaratuk ellenére mozgósítják a kisebbségi lakosokat, akik nem mernek nemet mondani a hatósági utasításra.

A kényszermunka legjellemzőbb területe a mezőgazdaság és a feldolgozóipar. Xinjiang Kína vezető gyapottermelő vidéke, és jelentések szerint a gyapotföldeken és textilüzemekben ujgurok ezreit dolgoztatják kényszerrel, hogy olcsó nyersanyagot és készterméket állítsanak elő. Emellett olyan iparágakban is az ujgur kényszermunkára támaszkodnak, mint a bányászat, a építőipar, sőt a napenergia-ipar (pl. napelemekhez szükséges alapanyagok gyártása) – utóbbi miatt nemzetközi figyelem irányult a globális ellátási láncokra is. Független kutatók műholdfelvételek alapján dokumentálták, hogy 2017 óta több száz új ipari létesítmény épült Xinjiangban a táborok közelében, ami arra utal, hogy a hatóságok a fogvatartottakat nagy számban vezénylik át közvetlenül a termelésbe.

Az ENSZ különleges, a kortárs rabszolgaság formáival foglalkozó szakértője 2022 augusztusában közzétett jelentésében megállapította, hogy megalapozottan lehet következtetni a kényszermunka alkalmazására Xinjiangban. A jelentés szerint bár a hivatalos kínai programok papíron munkahelyteremtésről és szegénységcsökkentésről szólnak, valójában sok esetben önkéntesség látszatát keltő kényszermunkáról van szó. Az érintett munkásokat szigorú megfigyelés alatt tartják, gyakran embertelen körülmények között dolgoztatják, mozgásukat korlátozzák (internáló intézményekben vagy szállásokon tartva őket), megtorlással és erőszakkal fenyegetik, mindez együtt a rabszolgaság egy modern formájának tekinthető – az ENSZ-szakértő szerint mindez kimerítheti az emberiesség elleni bűntettként értelmezhető rabszolgaság fogalmát. A becslések alapján több százezer ujgur lehet érintett kényszermunkában, akár a táborokban, akár az azokon kívüli munkaerő-áttelepítési programok révén.

Szexuális erőszak és kényszersterilizáció

Különösen felkavaró vádak szólnak az ujgur nők elleni szexuális erőszakról és a születések erőszakos korlátozásáról. Több volt fogvatartott nő – és egy tábori őr – megdöbbentő tanúvallomásokat osztott meg arról, hogy a táborokban rendszeres a nemi erőszak és a szexuális kínzás. Egy 2021 elején nyilvánosságra került oknyomozó riport szerint a nőket a táborokban az őrök csoportosan megerőszakolták, elektrosokkos eszközökkel szexuálisan bántalmazták, és mindezt szervezett rendszer keretében követték el.

Az Egyesült Államok kormánya „mélységesen nyugtalanítónak” nevezte ezeket a híreket. A táborokból szabadult nők beszámolói szerint a szexuális erőszak a megtörésük eszköze: egyeseket meztelenre vetkőztetve faggattak, másokat megerőszakoltak vagy szexuális kínzásoknak vetettek alá. Bár az ilyen bűncselekményekről nehéz pontos adatot szerezni a túlélők stigmatizálása és a titkosszolgálati ellenőrzés miatt, a vádak súlya rendkívül aggasztó, és egybecsengenek több tanú elmondásával. A Human Rights Watch hangsúlyozza, hogy az ilyen nemi erőszak vagy egyéb szexuális erőszak – amennyiben a civil lakosság elleni támadás részeként követik el – emberiesség elleni bűntettnek minősül.

Az ujgur nők elleni erőszak nem korlátozódik a szexuális bántalmazásra – a kínai hatóságokat azzal is vádolják, hogy szisztematikusan akadályozzák a ujgur népesség reprodukcióját. 2017 óta drámai mértékben visszaesett a születési ráta Xinjiang egyes részein: a két fő ujgur többségű prefektúrában, Hotanban és Kashgarban 2015 és 2018 között több mint 60%-kal zuhant a születések száma a hivatalos statisztikák szerint. Összehasonlításul: ugyanezen idő alatt országosan csupán ~10%-kal csökkent a születési ráta. Xinjiang egészét tekintve 2018-ban közel egyharmadával esett vissza a születésszám, 2019-ben pedig további 24%-kal, míg országosan csak 4% körüli volt a csökkenés. Ezek az adatok egy célzott születésszabályozási kampányra utalnak. A jelentések szerint az ujgur és más muszlim nők ezreit sterilizálták akaratuk ellenére, vagy kényszerítették hosszú távú fogamzásgátló eszközök (pl. méhen belüli eszközök) alkalmazására. Sok nőt fenyegetéssel vettek rá az abortuszra, amennyiben az engedélyezett gyermekszám felett voltak terhesek. Egy kiszivárgott megyei terv például csak 2019-ben majdnem 15 000 sterilizációt irányzott elő Hotan városában, ami a házas korú nők 34%-át érintette volna. Ezek a kényszersterilizációk és abortuszok egyes jogi elemzők szerint a népirtás szándékos népességcsökkentő formájának is tekinthetők, mivel egy csoport lélekszámának erőszakos visszafogását célozzák.

Kína ezeket a vádakat is tagadja. A kínai tisztviselők azt hangoztatják, hogy egyrészt nincs szó születések erőszakos korlátozásáról, csupán az országos családtervezési törvények érvényesítéséről, másrészt hogy az elmúlt évtizedekben az ujgur népesség gyors növekedést mutatott (ellentétben a népirtás vádjával). Ugyanakkor a kínai hatóságok maguk is elismerték, hogy 2018-ban csaknem egyharmadával esett vissza a születések száma Xinjiangban – igaz, továbbra is tagadják, hogy ennek hátterében kényszersterilizáció vagy népirtó szándék állna. Mindezek a demográfiai trendek – a születésszám drasztikus csökkenése, a fiatal korosztály arányának visszaesése – aggodalomra adnak okot, és több demokratikus ország törvényhozása szerint „egy népcsoport elpusztításának szándéka” is kiolvasható a kínai politika ezen eredményeiből.

2021-ben az Egyesült Államok kormánya hivatalosan népirtásnak minősítette az ujgurok elleni bánásmódot, és Kanada, Hollandia, az Egyesült Királyság parlamentjei is hasonló nyilatkozatokat fogadtak el. (A Human Rights Watch ugyanakkor megjegyezte, hogy a népirtás szándékosságának jogi bizonyításához további vizsgálatok szükségesek. Ugyanakkor ha a bizonyítékok összeállnak, a jelenlegi cselekmények is megalapozhatják a népirtás megállapítását.)

Kulturális és vallási elnyomás, tömeges megfigyelés

A fizikai atrocitások mellett széles körű kulturális és vallási elnyomás zajlik Xinjiangban, amely szintén súlyos emberi jogi aggályokat vet fel. Célponttá vált az ujgurok identitása – minden, ami a hagyományos életformájuk része, gyanússá válhat a hatóságok szemében. Nemzetközi kutatások szerint a kínai kormány szisztematikusan rombolja le az ujgur kulturális örökséget: 2017 óta hozzávetőleg 16 000 mecsetet (a tartomány mecseteinek jelentős részét) rongáltak meg vagy pusztítottak el Xinjiang-szerte. Rengeteg iszlám szent helyet – például temetőket, kegyhelyeket – földig romboltak vagy átalakítottak, és sok helyen megtiltották a vallásos gyakorlatokat. Az ujguroknak nem engedélyezik szabadon gyakorolni vallásukat: számos helyen betiltották a nyilvános imádkozást, a ramadáni böjt megtartását, a vallási öltözetek (pl. fejkendő, hosszú szakáll) viselését, sőt a gyermekek vallási nevelését is akadályozzák. Míg Peking azt állítja, hogy Xinjiangban 24 000 mecset működik és a vallásszabadság garantált, független elemzések rámutatnak, hogy sok újonnan épített vagy felújított mecset valójában turisztikai látványosság vagy múzeum, és a valódi vallási életet elfojtották. 2024-ben a kínai kormány tovább szigorította a vallásügyi szabályozást Xinjiangban: új rendeletek írják elő a vallási tevékenységek kínaiasítását, hogy azok jobban tükrözzék a kommunista ideológiát és a han kínai kultúrát. Ezek a lépések nyilvánvaló célja az ujgur identitás erőszakos átformálása és a hagyományos iszlám gyakorlatok visszaszorítása.

A tömeges megfigyelés és a mindennapi élet kontrolálása is példa nélküli Xinjiangban. A tartomány mára digitális megfigyelőállammá vált: mindenütt arcfelismerő kamerák, sűrű rendőri ellenőrzőpontok és kötelező telefonos kémprogramok figyelik az embereket. A hatóságok óriási biometrikus adatbázist építettek ki: DNS-mintákat, ujjlenyomatokat gyűjtöttek milliószámra az ujgur lakosságtól állítólagos egészségügyi szűrés leple alatt. 

Kínában a mindennapi életet egyébként pontozórendszer felügyeli, amely az állam teljes lakosságát kontrollálja: a megbízható állampolgárok jutalmakat kaphatnak, míg akit akár a legkisebb dolog miatt gyanúsnak ítélnek (pl. külföldi rokonnal való kapcsolat, túl sok ima, alkoholtilalom tartása), azt fenyegetésként regisztrálják.

Sok ujgur családot szétszakítottak: akiknek a szüleit vagy hozzátartozóit táborba zárták, azok a gyermekek gyakran állami árvaházakba vagy bentlakásos iskolákba kerültek, ahol elszakítják őket anyanyelvüktől és vallásuktól is. A hatóságok továbbá több mint egymillió han kínai kádert küldtek pártfogó családtagként ujgur otthonokba a „Fogadj rokont” kampány keretében, amely során a kijelölt hivatalnokok rendszeresen az ujgur családoknál alszanak és megfigyelik őket, jelentve minden gyanús viselkedést. Ez a gyakorlat – amelyet a kormány az etnikai egység erősítéseként próbál beállítani – valójában mélyen behatol a magánéletbe, és egyes jelentések szerint szexuális zaklatásokhoz is vezetett (pl. egyedül maradt nők háztartásaiban) a han vendégek részéről.

A kulturális és vallási elnyomás, a folyamatos megfélemlítés és megfigyelés olyan pszichológiai terrorkörnyezetet hozott létre, amelyben az emberek még otthonaikban sem érezhetik magukat biztonságban. A kínai vezetés egy asszimilációs politikát folytat Xinjiangban, amely az ujgurok nemzeti, nyelvi és vallási identitásának felszámolását célozza, és a han kínai normákhoz való idomulást erőlteti rájuk. Ezek a kollektív jogfosztások a nemzetközi jog szerint szintén az emberiesség elleni bűntett kategóriájába sorolhatók, mint az üldöztetés egy népcsoport ellen kulturális és vallási alapon.

Kína hivatalos álláspontja és cáfolatai

Kína határozottan visszautasítja az összes fenti vádat, és következetesen azt hangoztatja, hogy Xinjiangban nincsenek emberi jogi visszaélések, csupán a terrorizmus és a szeparatizmus elleni törvényes intézkedések zajlanak. A kínai kormányzati retorika szerint Xinjiang ma stabil és fejlődő régió, ahol az elmúlt években egyetlen terrorcselekmény sem történt, éppen a szigorú biztonsági intézkedéseknek köszönhetően. Wang Yi kínai külügyminiszter egy ENSZ fórumon 2021-ben kijelentette, hogy Xinjiangban soha nem követtek el népirtást, nem alkalmaztak kényszermunkát vagy vallási elnyomást, és hogy az ilyen állítások tudatlanságból és előítéletből táplálkozó rosszindulatú politikai hírverések, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Hasonlóképpen Wang Wenbin külügyi szóvivő egy 2022-es nyilatkozatában a század hazugságának nevezte a Xinjianggal kapcsolatos kényszermunka-vádakat, amelyeket szerinte néhány nyugati ország és Kína-ellenes erő terjeszt Kína lejáratására. Peking rendszeresen rágalomkampánynak minősíti a nyugati sajtóban és fórumokon elhangzó kritikákat, és azt állítja, hogy külső erők szítanak feszültséget Kína szuverén területén.

Kína hivatalos álláspontja szerint Xinjiangban minden a törvényeknek megfelelően történik, a gazdaság fejlődik, és az ott élő etnikumok (beleértve az ujgurokat) élvezik a törvény által garantált jogokat. A kormány gyakran hangoztatja például, hogy a tartományban több ezer mecset működik és biztosított a vallásszabadság, illetve az ujgurok népessége az elmúlt évtizedekben nőtt, nem pedig csökkent. Emellett hangsúlyozzák az életszínvonal emelkedését Xinjiangban: szerintük a biztonsági intézkedéseknek és oktatási programoknak köszönhetően csökkent a szegénység, új munkahelyek jöttek létre, és a régió békét és prosperitást élvez. A kínai hatóságok propagandafilmeken és szervezett látogatásokon igyekeznek bemutatni a Nyugat számára, hogy az ujgurok hálásak a kormánynak és boldogan élnek – például jól megrendezett jelenetekkel a szakképző központokban, ahol a bentlakók táncolnak, énekelnek és szakmát tanulnak a kamerák előtt.

Nemzetközi reakciók és legfrissebb fejlemények (2024–2025)

A nemzetközi közösség megosztottan reagál az ujgurok helyzetére, de a demokratikus országok és emberi jogi szervezetek többsége egyre határozottabban ítéli el Kína politikáját. Az ENSZ emberi jogi mechanizmusai közül több is foglalkozik az üggyel: már 2018-ban az ENSZ Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottsága arról számolt be, miszerint egymillió ujgur lehet táborokban.

Az áttörést az hozta el, hogy hosszas diplomáciai huzavona után 2022. augusztus 31-én az OHCHR kiadott egy részletes jelentést Xinjiangról. Ez a jelentés megerősítette a súlyos jogsértések tényét, és arra a következtetésre jutott, hogy Kína felelős lehet komoly emberi jogi jogsértésekért, amelyek akár emberiesség elleni bűntetteknek is minősülhetnek. Kína mindent megtett a jelentés megakadályozásáért (állítólag megpróbálták elérni, hogy az ENSZ ne hozza nyilvánosságra) és hiteltelenítéséért, de a dokumentum így is napvilágot látott. 2022 októberében azonban Kína diplomáciai nyomásra leszavazta azt a kezdeményezést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában, hogy a testület napirendre tűzze a xinjiangi jelentés megvitatását – a javaslat csak szűk többséggel bukott el, ami nyíltan rávilágít Kína nemzetközi befolyására. Több muszlim többségű ország – például Szaúd-Arábia, Pakisztán, Egyiptom – nyilvánosan is védelmébe vette Kína „terrorizmus elleni intézkedéseit” Xinjiangban, sőt 2019-ben 50 ország közös levélben támogatta Peking a „Xinjianggal kapcsolatos igazság”-verzióját, szembehelyezkedve a nyugati bírálatokkal.

A nyugati világ demokratikus kormányai erőteljesen bírálják Kínát az ujgurok miatt, és többoldalú fellépésre törekednek. Az Amerikai Egyesült Államok kormánya – mind a Trump, mind a Biden adminisztráció – élen jár a kemény hangvételben: 2021 januárjában az USA hivatalosan népirtásnak és emberiesség elleni bűncselekménynek nyilvánította a történteket. Washington számos szankciót hozott: több magas rangú kínai tisztviselő (pl. Chen Quanguo, Xinjiang volt párttitkára) ellen beutazási és vagyonbefagyasztási szankciókat vezettek be, továbbá törvényt fogadtak el a Xinjiangból származó termékek importtilalmáról, hacsak nem bizonyítható, hogy azok előállításában nem vettek részt kényszermunkások. Ennek nyomán az amerikai hatóságok megkezdték a gyanús importtételek – például napelem-alkatrészek, ruházati cikkek, mezőgazdasági termékek – visszatartását is. 

Az Európai Unió kezdetben óvatosabb volt, de 2021 márciusában az EU is szankciókat léptetett életbe négy kínai tisztviselővel és egy szervezettel szemben az ujgur jogsértések miatt. Kína erre agresszív ellenintézkedésekkel reagált, több európai parlamenti képviselőt és akadémikust szankcionálva, ami az EU–Kína kapcsolatok jelentős romlásához vezetett. Az EU parlamentje több határozatot elfogadott, amely elítéli a kínai visszaéléseket és népirtásnak minősíti azokat, továbbá felszólította az uniós tagállamokat, hogy fogadják el az ujgurok védelmét szolgáló intézkedéseket. 

Mindeközben a színfalak mögül kiszivárgó információk arra utalnak, hogy Kína némileg módosította taktikáját Xinjiangban: egyes jelentések szerint a hírhedt táborok egy részét bezárták vagy átalakították, és a fogvatartottak egy részét formális bírósági eljárásokkal hosszú börtönbüntetésekre ítélték, míg másokat szigorú házi őrizet alá helyeztek. Ez azt jelentheti, hogy a tömeges internálás nyílt gyakorlata visszaszorulhat, de az elnyomás más formákban folytatódik. 2024-ben tovább szigorították a vallásgyakorlás szabályait Xinjiangban, és a kínaiasítás politikája jegyében még inkább ellenőrzés alá vonták a mecseteket és egyházi személyeket. A nemzetközi civil társadalom és média figyelme továbbra is éberen kíséri a régiót: 2022-ben például kiszivárgott a „Xinjiang Rendőrségi Akták” néven ismert dokumentumgyűjtemény, amely megrázó fotókat (őrizetesek ezer-számra készített arcképei) és parancsokat (pl. lőparancs szökési kísérlet esetére) tartalmazott, aggasztó bizonyítékát adva a rendszer brutalitásának. Ezek a leleplezések világszerte még nagyobb nyomást helyeznek a kormányokra és vállalatokra, hogy szakítsák meg az üzleti kapcsolatokat a xinjiangi jogsértésekben érintett beszállítókkal. Kérdés, hogy vajon eleget tesznek-e ennek?

2025-re az ujgurok helyzete továbbra is az egyik legsúlyosabb nemzetközi emberi jogi válság. Hiteles jelentések szerint széleskörű és súlyos visszaélések történnek, amelyek az emberiesség elleni bűncselekmények kategóriájába esnek, és egyes kormányok szerint a népirtás kritériumait is kimerítik. Kína ezt tagadja és nemzetközi támogatói (főleg autoriter rezsimek) segítségével sikeresen elhárítja a közvetlen ENSZ-beavatkozást. Ugyanakkor a demokratikus világ jelentős része szankciókkal, diplomáciai fellépéssel és nyilvános elítéléssel reagál.

Főbb források és linkek:

1. https://www.ohchr.org/sites/default/files/documents/countries/2022-08-31/22-08-31-final-assesment.pdf
2. https://www.hrw.org/report/2021/04/19/break-their-lineage-break-their-roots/chinas-crimes-against-humanity-targeting
3. https://www.amnesty.org/en/documents/asa17/4137/2021/en/
4. http://bbc.com/news/world-asia-china-55794071
5. https://xinjiangpolicefiles.org/
6. https://www.ohchr.org/en/documents/thematic-reports/ahrc5165-contemporary-forms-slavery-including-its-causes-and-consequences
7. https://www.aspi.org.au/report/uyghurs-sale
8. https://www.nytimes.com/interactive/2019/11/16/world/asia/china-xinjiang-documents.html
9. https://uyghurtribunal.com/