{"id":501,"date":"2025-06-20T07:40:58","date_gmt":"2025-06-20T07:40:58","guid":{"rendered":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/?page_id=501"},"modified":"2026-01-23T09:58:05","modified_gmt":"2026-01-23T09:58:05","slug":"ido-es-jelenlet","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/ido-es-jelenlet\/","title":{"rendered":"Id\u0151 \u00e9s jelenl\u00e9t, avagy a teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nyszer b\u00f6rt\u00f6ne"},"content":{"rendered":"
Papp Vilmos<\/div>\n\n\n

Az id\u0151 paradoxona a modern ember egyik legnagyobb dilemm\u00e1ja: mik\u00f6zben egyre hat\u00e9konyabb\u00e1 v\u00e1lunk, egyre kevesebb val\u00f3di jelenl\u00e9tet \u00e9rz\u00e9kel\u00fcnk. A felgyorsult vil\u00e1gban m\u00e9g a nap sem a term\u00e9szetes ritmusa szerint indul, hanem a teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nyszer dikt\u00e1l\u00e1s\u00e1ra, amely m\u00e1r az \u00e9breszt\u0151\u00f3ra rideg cseng\u00e9s\u00e9vel jelzi: nincs id\u0151 a lass\u00fa \u00e9bred\u00e9sre.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

A g\u00e9pezet beindul: k\u00e1v\u00e9, h\u00edrek, e-mailek \u2013 \u00e9s mire igaz\u00e1n felocs\u00fadunk, a nap m\u00e1r elkezd\u0151d\u00f6tt, az id\u0151 \u00e9rzete pedig szinte azonnal elillan. Az \u00f6nc\u00e9l\u00fa hat\u00e9konys\u00e1g<\/a> \u00e9s a folyamatos k\u00e9szenl\u00e9t meghat\u00e1rozza a mindennapokat: gyorsabb munkav\u00e9gz\u00e9s, azonnali v\u00e1laszok, \u00e1lland\u00f3 kapcsolattart\u00e1s. Paradox m\u00f3don min\u00e9l t\u00f6bb id\u0151t igyeksz\u00fcnk felszabad\u00edtani, ann\u00e1l kevesebbnek \u00e9rezz\u00fck azt.<\/p>\n\n\n\n

A verseny szelleme \u00e9s logik\u00e1ja h\u00e1tt\u00e9rbe szor\u00edtja azokat az emberi \u00e9rt\u00e9keket, amelyek val\u00f3di tartalommal t\u00f6lthetn\u00e9k meg az \u00e9letet. Az \u0151szintes\u00e9g \u00e9s embers\u00e9g egyre kev\u00e9sb\u00e9 kap szerepet egy olyan rendszerben, ahol a m\u00e9rhet\u0151 produktivit\u00e1s mindent fel\u00fcl\u00edr. Egykor a term\u00e9szetes ritmushoz igazodtunk, ma digit\u00e1lis m\u00e9r\u0151sz\u00e1mok \u00e9s azonnali \u00e9rtes\u00edt\u00e9sek dikt\u00e1lj\u00e1k a temp\u00f3t.<\/p>\n\n\n\n

Ez a teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nyszer azonban nem korl\u00e1toz\u00f3dik csup\u00e1n a munkahelyekre \u2013 a mag\u00e1n\u00e9letet is meghat\u00e1rozza. Edz\u00e9salkalmaz\u00e1sok, k\u00f6z\u00f6ss\u00e9gi m\u00e9dia statisztik\u00e1k mind azt sugallj\u00e1k: minden pillanatot optimaliz\u00e1lni kell, nincs helye a lass\u00edt\u00e1snak. Az \u00f6nc\u00e9l\u00fa hat\u00e9konys\u00e1g teh\u00e1t m\u00e1r nem eszk\u00f6z, hanem maga a c\u00e9l lett, \u00edgy \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl szorulunk be a t\u00falterhelts\u00e9g l\u00e1thatatlan falai k\u00f6z\u00e9.<\/p>\n\n\n\n

Az \u00e1lland\u00f3 k\u00e9szenl\u00e9t kimer\u00edt, a lass\u00edt\u00e1s pedig luxusnak t\u0171nik. A pihen\u00e9s sokszor egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171v\u00e9 v\u00e1lik a sikertelens\u00e9ggel, mik\u00f6zben egyre gyorsabban futunk egy c\u00e9l fel\u00e9, amelynek val\u00f3di \u00e9rtelm\u00e9t tal\u00e1n m\u00e1r nem is l\u00e1tjuk. Az id\u0151t k\u00e9tf\u00e9lek\u00e9ppen \u00e9lhetj\u00fck meg: a multitaskingben az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sek dinamik\u00e1j\u00e1t, a monotaskingben pedig az elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9s erej\u00e9t tapasztalhatjuk meg.<\/p>\n\n\n\n

Sz\u00e1munkra a multitasking \u00e9s monotasking<\/a> csup\u00e1n lehet\u0151s\u00e9gek. A k\u00e9rd\u00e9s nem az, hogy mennyi id\u0151nk van, hanem hogy hogyan haszn\u00e1ljuk fel. A folyamatos gyorsul\u00e1s nem felt\u00e9tlen\u00fcl jelent val\u00f3di el\u0151rel\u00e9p\u00e9st, ha k\u00f6zben elvesz\u00edtj\u00fck az elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9s \u00e9s a jelenl\u00e9t \u00e9rt\u00e9k\u00e9t. Tal\u00e1n \u00e9ppen a lass\u00edt\u00e1sban rejlik az id\u0151 paradoxonj\u00e1nak kulcsa: nem az a l\u00e9nyeg, hogy minden egyes perc\u00fcnket kimaxoljuk, hanem hogy val\u00f3ban jelen legy\u00fcnk benne.<\/p>\n\n\n\n

L\u00e9tez\u00e9s vagy halad\u00e1s?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

A napok egym\u00e1sba folynak. Reggel az \u00e9breszt\u0151\u00f3ra rideg jele ind\u00edtja a g\u00e9pezetet: gyors k\u00e9sz\u00fcl\u0151d\u00e9s, feladatlista, hat\u00e1rid\u0151k. A vil\u00e1g arra tan\u00edt, hogy haladjunk el\u0151re, hogy minden percet kihaszn\u00e1ljunk, mintha a meg\u00e1ll\u00e1s egyen\u00e9rt\u00e9k\u0171 lenne a kudarc elfogad\u00e1s\u00e1val.<\/p>\n\n\n\n

A rohan\u00e1s k\u00f6zben azonban egyre kevesebbet \u00e9rz\u00e9kel\u00fcnk abb\u00f3l, ami k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk van. A besz\u00e9lget\u00e9sek elsikkadnak, a gondolatok felsz\u00ednesek, a csend pedig ritka vend\u00e9gg\u00e9 v\u00e1lik. A hat\u00e9konys\u00e1gra val\u00f3 t\u00f6rekv\u00e9s lassan kiszor\u00edtja a spont\u00e1n \u00e9lm\u00e9nyeket, \u00e9s az id\u0151 m\u00e1r nem az \u00e1t\u00e9l\u00e9s tere, hanem egy m\u00e9rhet\u0151 teljes\u00edtm\u00e9ny mutat\u00f3ja.<\/p>\n\n\n\n

Tal\u00e1n nem az a k\u00e9rd\u00e9s, hogy mennyi mindent tudunk elv\u00e9gezni, hanem hogy mit \u00e9l\u00fcnk meg igaz\u00e1n. A jelenl\u00e9t nem m\u00e9rhet\u0151 sz\u00e1mokkal, \u00e9s a min\u0151s\u00e9gi id\u0151 nem att\u00f3l f\u00fcgg, hogy h\u00e1ny feladatot tudunk kipip\u00e1lni. N\u00e9ha a val\u00f3di halad\u00e1s nem a gyorsul\u00e1sban, hanem az elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9sben rejlik.<\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151 paradoxona nem csup\u00e1n az \u00f3r\u00e1k m\u00fal\u00e1s\u00e1ban, hanem a d\u00f6nt\u00e9seinkben rejlik. Az \u00f6nc\u00e9l\u00fa hat\u00e9konys\u00e1g ill\u00fazi\u00f3ja elhiteti vel\u00fcnk, hogy minden pillanatot maximaliz\u00e1lni kell, mik\u00f6zben \u00e9ppen ez az \u00e1lland\u00f3 mozg\u00e1s foszt meg minket a val\u00f3di jelenl\u00e9tt\u0151l. Vajon el\u00e9g b\u00e1trak vagyunk-e ahhoz, hogy id\u0151nk\u00e9nt meg\u00e1lljunk?<\/em><\/p>\n\n\n\n

Hogyan t\u00f6rhet\u00fcnk ki az id\u0151csapd\u00e1b\u00f3l?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151 nem puszt\u00e1n m\u00e9r\u0151eszk\u00f6z \u2013 \u00e9rzet, ritmus, l\u00e1thatatlan h\u00e1l\u00f3, amelyet saj\u00e1t \u00e9let\u00fcnk k\u00f6r\u00e9 sz\u00f6v\u00fcnk. Ahogy napr\u00f3l napra rohanunk, feladatok k\u00f6z\u00f6tt cik\u00e1zunk, mintha egy v\u00e9gtelen fut\u00f3pad rabjai lenn\u00e9nk, fokozatosan elvesz\u00edtj\u00fck saj\u00e1t ritmusunkat. Vajon val\u00f3ban kev\u00e9s az id\u0151nk, vagy csak nem tudunk m\u00e1r igaz\u00e1n kapcsol\u00f3dni hozz\u00e1?<\/p>\n\n\n\n

A l\u00e1thatatlan elv\u00e1r\u00e1sok dikt\u00e1lj\u00e1k temp\u00f3nkat, k\u00e9nyszer\u00edtve minket a teljes\u00edtm\u00e9ny hajsz\u00e1j\u00e1ra. A produktivit\u00e1s kultusza azt sugallja, hogy \u00e9rt\u00e9k\u00fcnk sz\u00e1mokban m\u00e9rhet\u0151 \u2013 de mi t\u00f6rt\u00e9nne, ha meg\u00e1lln\u00e1nk,<\/em> \u00e9s megk\u00e9rd\u0151jelezn\u00e9nk ezt a k\u00e9nyszert?<\/p>\n\n\n\n

A flow \u00e1llapot<\/em> lehet\u0151s\u00e9get ad a kiszakad\u00e1sra. Amikor alkotunk, mozg\u00e1sban vagyunk, teljes figyelemmel \u00e9l\u00fcnk, az id\u0151 nem s\u00fcrget \u2013 hanem elt\u0171nik. Egy fest\u0151 nem m\u00e9ri a perceket, egy hegym\u00e1sz\u00f3 nem az \u00f3r\u00e1t figyeli, hanem az utat. A val\u00f3di jelenl\u00e9t az, ami felszabad\u00edt, mert lehet\u0151s\u00e9get ad arra, hogy az \u00e9let\u00fcnkben megjelen\u0151 \u00e9rt\u00e9keket tudatosan \u00e1t\u00e9lj\u00fck, n\u00f6velve ezzel a h\u00e1la, az \u00f6r\u00f6m \u00e9s az \u00f6nmegval\u00f3s\u00edt\u00e1s \u00e9rz\u00e9s\u00e9t \u2013 a pozit\u00edv pszichol\u00f3gia szerint<\/a> pedig \u00e9ppen ezek a t\u00e9nyez\u0151k vezetnek a tart\u00f3s j\u00f3l-l\u00e9thez \u00e9s el\u00e9gedetts\u00e9ghez. <\/p>\n\n\n\n

Dan Millman szavaival<\/a>: \u2013 Hol vagy? \u2013 Itt. \u2013 Ez mikor t\u00f6rt\u00e9nik? \u2013 Most. \u2013 \u00c9s te mi vagy? \u2013 Ez a pillanat.<\/p>\n\n\n\n

Nem t\u00f6bb id\u0151re van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, hanem arra, hogy megtanuljunk \u00e9rezni<\/em> az id\u0151t, nem pedig sz\u00e1molni. Ha felismerj\u00fck, hogy nem az \u00f3r\u00e1k, hanem a pillanatok m\u00e9lys\u00e9ge sz\u00e1m\u00edt, az id\u0151 t\u00f6bb\u00e9 nem ellens\u00e9g\u00fcnk lesz, hanem sz\u00f6vets\u00e9ges\u00fcnk.<\/p>\n\n\n\n

A k\u00e9rd\u00e9s nem az, hogy van-e el\u00e9g id\u0151nk \u2013 hanem az, hogy k\u00e9pesek vagyunk-e val\u00f3ban jelen lenni benne.<\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151, mint bels\u0151 szabads\u00e1g \u2013 a v\u00e1laszt\u00e1s ereje <\/strong><\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151 paradoxon\u00e1b\u00f3l val\u00f3 kit\u00f6r\u00e9s nem csup\u00e1n a gyorsul\u00e1s megk\u00e9rd\u0151jelez\u00e9se, hanem annak felismer\u00e9se, hogy az id\u0151 nem k\u00fcls\u0151 k\u00e9nyszer, hanem bels\u0151 szabads\u00e1g. Az id\u0151 gyakran t\u0171nik k\u00fcls\u0151 er\u0151nek, amely meghat\u00e1rozza l\u00e9tez\u00e9s\u00fcnk ritmus\u00e1t, m\u00e9gis minden pillanatban lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk van arra, hogy m\u00e1sk\u00e9pp tekints\u00fcnk r\u00e1. Az ember nem puszt\u00e1n az id\u0151 rabja, hanem annak akt\u00edv alak\u00edt\u00f3ja is, hiszen a v\u00e1laszt\u00e1saink hat\u00e1rozz\u00e1k meg, milyen tartalommal t\u00f6ltj\u00fck meg az egyes perceket.<\/p>\n\n\n\n

A modern vil\u00e1g sebess\u00e9ge gyakran \u00fagy t\u0171nik, mintha megfosztana benn\u00fcnket az id\u0151 feletti kontrollt\u00f3l. Hat\u00e1rid\u0151k, folyamatos elv\u00e1r\u00e1sok \u00e9s az \u00e1lland\u00f3 inform\u00e1ci\u00f3s t\u00falterhel\u00e9s mind azt sugallj\u00e1k, hogy az id\u0151 k\u00edv\u00fclr\u0151l \u00e9rkez\u0151 k\u00e9nyszer, amelyhez alkalmazkodnunk kell. \u00c1m val\u00f3j\u00e1ban maga a percepci\u00f3 teszi az id\u0151t szabadd\u00e1 \u2013 az, ahogyan meg\u00e9lj\u00fck.<\/p>\n\n\n\n

A val\u00f3di bels\u0151 szabads\u00e1g ott kezd\u0151dik, amikor felismerj\u00fck: az id\u0151 nem csup\u00e1n egy m\u00e9rhet\u0151 \u00e9s fogy\u00f3 er\u0151forr\u00e1s, hanem egy szubjekt\u00edv t\u00e9r, amelyet megt\u00f6lthet\u00fcnk tudatos jelenl\u00e9ttel, elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9ssel \u00e9s v\u00e1laszt\u00e1saink erej\u00e9vel. A s\u00fcrg\u0151ss\u00e9g \u00e9s a teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nyszer t\u00e1rsadalmi konstrukci\u00f3k, amelyek gyakran elt\u00e1vol\u00edtanak benn\u00fcnket saj\u00e1t ritmusunkt\u00f3l. De mi t\u00f6rt\u00e9nik, ha ezt megk\u00e9rd\u0151jelezz\u00fck?<\/em><\/p>\n\n\n\n

A lass\u00edt\u00e1s nem a halad\u00e1s ellent\u00e9te, hanem a val\u00f3di \u00e9rz\u00e9kel\u00e9s lehet\u0151s\u00e9ge. Amikor teljes figyelemmel \u00e9l\u00fcnk, az id\u0151 m\u00e1r nem s\u00fcrget\u0151 t\u00e9nyez\u0151, hanem egy\u00fctt mozg\u00f3 partner\u00fcnk. A nagy m\u0171v\u00e9szek, tud\u00f3sok, felfedez\u0151k mind azt bizony\u00edtj\u00e1k, hogy az id\u0151 nem mennyis\u00e9gi k\u00e9rd\u00e9s, hanem min\u0151s\u00e9gi v\u00e1laszt\u00e1s. Az emberi kreativit\u00e1s \u00e9s m\u00e9lys\u00e9g nem gyors reakci\u00f3kban, hanem elm\u00e9ly\u00fclt gondolkod\u00e1sban, jelenl\u00e9tben \u00e9s tudatos d\u00f6nt\u00e9sekben bontakozik ki.<\/p>\n\n\n\n

Dan Millman gondolatait tov\u00e1bbvezetve<\/a>: Hol vagyunk? \u2013 Itt. Mikor t\u00f6rt\u00e9nik mindez? \u2013 Most. Mi hat\u00e1roz meg minket? \u2013 A pillanat m\u00e9lys\u00e9ge.<\/p>\n\n\n\n

A k\u00e9rd\u00e9s nem az, hogy mennyi id\u0151nk van, hanem az, hogy hogyan haszn\u00e1ljuk fel. Ha a bels\u0151 szabads\u00e1got v\u00e1lasztjuk, az id\u0151 t\u00f6bb\u00e9 nem akad\u00e1ly, hanem lehet\u0151s\u00e9g lesz. A val\u00f3di d\u00f6nt\u00e9s nem az \u00f3r\u00e1k sz\u00e1ml\u00e1l\u00e1sa, hanem az \u00e9lm\u00e9nyek m\u00e9lys\u00e9ge \u2013 mert az id\u0151 szabads\u00e1ga nem a percekben, hanem a jelenl\u00e9tben rejlik.<\/p>\n\n\n\n

A lass\u00fa \u00e9let, mint radik\u00e1lis d\u00f6nt\u00e9s<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Az id\u0151 szabads\u00e1g\u00e1nak felismer\u00e9se egy radik\u00e1lis d\u00f6nt\u00e9st k\u00edv\u00e1n: mer\u00fcnk-e lass\u00edtani? A vil\u00e1g rohan, \u00e9s mi vele rohanunk, mintha nem is lenne m\u00e1s v\u00e1laszt\u00e1sunk. Hat\u00e1rid\u0151k, \u00e9rtes\u00edt\u00e9sek, megv\u00e1laszolatlan \u00fczenetek sodornak minket el\u0151re, mik\u00f6zben a csend luxuscikk\u00e9 v\u00e1lik, a v\u00e1rakoz\u00e1s t\u00fcrelmetlens\u00e9get sz\u00fcl, a pihen\u00e9s pedig b\u0171ntudattal t\u00e1rsul.<\/p>\n\n\n\n

De mi t\u00f6rt\u00e9nne, ha egyetlen pillanatra meg\u00e1lln\u00e1nk?<\/em><\/p>\n\n\n\n

Carl Honor\u00e9 \u00fajs\u00e1g\u00edr\u00f3 is ezt a felismer\u00e9st \u00e9lte \u00e1t. Egy nap arra eszm\u00e9lt, hogy m\u00e9g gyermekeinek sz\u00e1nt esti mes\u00e9ket is sietve olvassa, hogy t\u00f6bb feladatot be tudjon zs\u00fafolni a napj\u00e1ba. Ez a pillanat r\u00e1d\u00f6bbentette, hogy \u00e9let\u00e9t a rohan\u00e1s ir\u00e1ny\u00edtja, \u00e9s elind\u00edtotta benne a lass\u00fa \u00e9let filoz\u00f3fi\u00e1j\u00e1nak kutat\u00e1s\u00e1t. \u00cdgy sz\u00fcletett meg a lass\u00fas\u00e1g dics\u00e9rete<\/a> c\u00edm\u0171 k\u00f6nyve, amely vil\u00e1gszerte inspir\u00e1lta az embereket arra, hogy tudatosan lass\u00edtsanak, \u00e9s visszaszerezz\u00e9k az \u00e9let val\u00f3di pillanatait.<\/p>\n\n\n\n

A d\u00e1n hygge<\/a> az egyszer\u0171 \u00f6r\u00f6m\u00f6ket \u00fcnnepli, a jap\u00e1n ikigai<\/a> pedig az \u00e9let \u00e9rtelm\u00e9t kutatja \u2013 k\u00e9t k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 filoz\u00f3fia, m\u00e9gis ugyanarra tan\u00edtanak: nem kell rohanni ahhoz, hogy igaz\u00e1n \u00e9lj\u00fcnk. Egy gyertyaf\u00e9nyes este, egy elm\u00e9ly\u00fclt besz\u00e9lget\u00e9s, egy s\u00e9ta a term\u00e9szetben \u2013 ezek nem id\u0151pazarl\u00e1s, hanem az \u00e9let val\u00f3di pillanatai.<\/strong><\/p>\n\n\n\n

De vajon mi\u00e9rt olyan neh\u00e9z meghozni ezt a d\u00f6nt\u00e9st? Mi\u00e9rt f\u00e9l\u00fcnk a lass\u00fas\u00e1gt\u00f3l?<\/em><\/p>\n\n\n\n

Mit tanulhatunk a term\u00e9szett\u0151l?<\/strong><\/p>\n\n\n\n

Ha igaz\u00e1n meg akarjuk \u00e9rteni az id\u0151 \u00e9s a jelenl\u00e9t l\u00e9nyeg\u00e9t, tal\u00e1n \u00e9rdemes a term\u00e9szethez fordulni \u00fatmutat\u00e1s\u00e9rt. A term\u00e9szet nem siet. A f\u00e1k t\u00fcrelmesen n\u0151nek, a foly\u00f3k k\u00f6vetik medr\u00fcket, a nap minden reggel ugyanabban a ritmusban kel fel. Az \u0151si kult\u00far\u00e1k ezt a k\u00f6rforg\u00e1st k\u00f6vett\u00e9k, nem mesters\u00e9ges strukt\u00far\u00e1khoz igazodtak.<\/p>\n\n\n\n

Az \u00e9let nem verseny, hanem folyamatos fejl\u0151d\u00e9s. Egy fa nem \u201crohann\u00e1 meg” n\u00f6veked\u00e9s\u00e9t, m\u00e9gis el\u00e9ri teljes form\u00e1j\u00e1t. A napkelte az \u00faj lehet\u0151s\u00e9geket hozza, a sz\u00e9l az elenged\u00e9st tan\u00edtja, a v\u00edz pedig megtan\u00edt arra, hogyan legy\u00fcnk rugalmasak, alkalmazkod\u00f3ak \u00e9s m\u00e9gis \u00f6nmagunk.<\/p>\n\n\n\n

Az \u00e9let nem csup\u00e1n teljes\u00edtm\u00e9ny \u2013 n\u00e9ha el\u00e9g l\u00e9legezni, figyelni, \u00e9s egyszer\u0171en jelen lenni.<\/p>\n\n\n\n

Lass\u00edts, \u00e9s \u00e9lvezd a pillanatokat.<\/em><\/p>\n\n\n\n

Szabadulj ki a s\u00fcrget\u00e9s csapd\u00e1j\u00e1b\u00f3l.<\/em><\/p>\n\n\n\n

Engedd el<\/em> a teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nyszert.<\/em><\/p>\n\n\n\n

Pr\u00f3b\u00e1lj ki egy lass\u00fa est\u00e9t<\/em> \u2013 mer\u00fclj el egy k\u00f6nyvben, felejtsd el az \u00f3r\u00e1t, \u00e9s tapasztald meg a val\u00f3di jelenl\u00e9tet.<\/p>\n\n\n\n

A vil\u00e1g nem fog meg\u00e1llni, de mi d\u00f6nthet\u00fcnk \u00fagy, hogy kiszakadunk a ritmus\u00e1b\u00f3l.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Az id\u0151 paradoxona a modern ember egyik legnagyobb dilemm\u00e1ja: mik\u00f6zben egyre hat\u00e9konyabb\u00e1 v\u00e1lunk, egyre kevesebb val\u00f3di jelenl\u00e9tet \u00e9rz\u00e9kel\u00fcnk. A felgyorsult vil\u00e1gban m\u00e9g a nap sem a term\u00e9szetes ritmusa szerint indul, hanem a teljes\u00edtm\u00e9nyk\u00e9nyszer dikt\u00e1l\u00e1s\u00e1ra, amely m\u00e1r az \u00e9breszt\u0151\u00f3ra rideg cseng\u00e9s\u00e9vel jelzi: nincs id\u0151 a lass\u00fa \u00e9bred\u00e9sre. A g\u00e9pezet beindul: k\u00e1v\u00e9, […]<\/p>\n","protected":false},"author":13,"featured_media":0,"parent":0,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"_themeisle_gutenberg_block_has_review":false,"footnotes":""},"class_list":["post-501","page","type-page","status-publish","hentry"],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/501","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/users\/13"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/comments?post=501"}],"version-history":[{"count":2,"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/501\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":809,"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/pages\/501\/revisions\/809"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/egzakt.eu\/j\/wp-json\/wp\/v2\/media?parent=501"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}