Az utóbbi időben a szélsőjobboldali hangok felerősödését Európa szerte több tényező is magyarázza, amelyek mind társadalmi, gazdasági, politikai, és kulturális szinten jelentkeznek. Eu-szkepticizmus, növekvő migráció, terrorista támadások, és a háború szele.
Az öreg kontinens politikai szemléletét az elmúlt évtizedekben főként a baloldali politika uralta. Az Unió fő céljai a szociális igazságosság, a környezetvédelem, a nemzetközi együttműködés, a társadalmi egyenlőség növelése és a klímaváltozás elleni küzdelem voltak, de ezek sok gazdasági és politikai kihívással is jártak, különösen a növekvő közkiadások, a magasabb adók és a migrációs politika kapcsán.
Az angliai tüntetéshullám és utcai összecsapások csak egyetlen kipukkadt lufi jelenleg az Európa-szerte végbemenő változás hosszú folyamatában, ami a konzervatív pártok megerősödéséhez vezethet.
Gazdasági bizonytalanság, migráció, elitellenesség
A globalizáció és a technológiai fejlődés miatt sok hagyományos iparág megszűnt az elmúlt években, főként a gyári és alacsony képzettséget igénylő munkahelyek tekintetében. Ez gazdasági bizonytalanságot okozott, különösen a munkásosztály és a vidéki régiók körében, akik gyakran az elitellenes retorikát képviselő szélsőjobboldali pártokban látják az érdekeik védelmezőjét.
Ezzel egyidejűleg a migráció mértéke jelentősen megnőtt Európában. A gyors demográfiai változások feszültségeket szültek, és számos konzervatív politikus a bevándorlást okolja a gazdasági és társadalmi problémákért, akik a bevándorlók és a muszlim közösségek fenyegetését hangsúlyozzák, és szigorúbb bevándorlási politikát, valamint erősebb rendfenntartást követelnek. A polarizált környezetben az emberek hajlamosak szélsőségesebb nézeteket vallani, mivel úgy érzik, hogy a politikai közép nem tudja kezelni a problémáikat. Sokan gondolják, például az iszlám kulturális térhódítása miatt, hogy veszélyben vannak a hagyományos kulturális értékek és identitások. A szélsőjobboldali pártok és mozgalmak gyakran ezekre a félelmekre építenek, és a kulturális homogenitás megőrzését ígérik.
De mi lenne, ha Európában a konzervatívok kerülnének többségében hatalomra?
A szélsőjobboldali politikai erők gyakran kritikusan, illetve tagadóan viszonyulnak a liberális demokrácia alapvető értékeihez és intézményeihez, mint például a független bíróságokhoz, a szabad sajtóhoz és a civil társadalomhoz. Hatalomra kerülésük esetén ezek az intézmények veszélybe kerülhetnének, mivel a szélsőjobboldali vezetők hajlamosak korlátozni az ellenzék mozgásterét, és gyengíteni a hatalmi ágak szétválasztását. Az autoritárius kormányzási stílus, amely erős, központosított hatalmat helyez előtérbe, a demokrácia és a jogállamiság eróziójához vezetne.
Gazdaságitéren gyakran protekcionista megközelítést alkalmaznak, amelynek célja a nemzeti ipar és munkahelyek védelme a külső versennyel szemben. Ez a hozzáállás magasabb vámokat, kereskedelmi korlátozásokat és a nemzetközi gazdasági együttműködés csökkenését eredményezheti, ami hosszú távon gazdasági visszaesést okozna. Ezzel együtt az egyenlőtlenségek növekedésével is számolni kell, hiszen a vállalati szabályozások enyhítése és az alacsonyabb adókulcsok a gazdagok javára billenthetik a mérleget, tovább növelve a jövedelmi különbségeket.
Bár nem feltétlen igaz minden jobboldali pártra az euroszkepticizmus, de mégis jelen van a nemzetközi intézményekkel szembeni kritikájuk, amely veszélybe sodorhatná az Európai Unió kohézióját és a transzatlanti szövetséget. Az EU belső feszültségei fokozódnának, ami akár az Unió felbomlásához is vezetne. Emellett a szélsőjobboldali kormányok keményvonalas, nacionalista külpolitikája regionális instabilitást és fokozódó konfliktusokat eredményezne, különösen az etnikai és területi kérdések mentén, hiszen a szélsőjobboldali politika a nemzeti identitás és a kulturális homogenitás megőrzésének fontosságát hangsúlyozza, ami felerősítené a társadalmi polarizációt és az idegengyűlöletet. A bevándorlók és kisebbségek elleni intolerancia fokozódna, ami etnikai és vallási feszültségekhez, valamint erőszakos cselekményekhez vezetne. Emellett a polgári szabadságjogok és a kisebbségi jogok korlátozása visszalépést jelentene az emberi jogok terén, ami súlyos társadalmi igazságtalanságokat eredményezne.
Ezzel párhuzamosan szigorúbb bevándorlási és menekültpolitikát vezetnének be, ami csökkentené a migránsok és menekültek számát Európában. Ugyanakkor ez súlyos humanitárius válságokhoz vezetne, különösen a határok mentén kialakult menekülttáborokban. A migrációellenes retorika erősödése tovább fokozná a társadalmi feszültségeket, ami destabilizálhatja a közösségeket és meggyengítheti a társadalmi kohéziót.
Amennyiben a jobboldali politika elszigetelődési törekvései felerősödnének, úgy a nemzetközi együttműködés csökkenése Európa globális befolyásának jelentős csökkenéséhez is vezetne. Az Európai Unió gyengülésével a kontinens kevésbé lenne képes formálni a globális politikai és gazdasági rendszereket, ami hosszú távon csökkentené Európa nemzetközi szerepét és befolyását. Az új szövetségi rendszerek kialakulása, amelyek nem feltétlenül a nyugati értékeken alapulnak, tovább bonyolítaná a geopolitikai helyzetet.
A nemzetközi politika még nem tart ennyire radikális irányba, és az általánosítást is messzire kerülni kell, ugyanakkor a történelem és az elmúlt évtizedek megmutatták, milyen könnyedén képes átfordulni a demokrácia despotizmusba, vagy a társadalmi egyenlőségekért folytatott harc dekadenciába.
Jelenleg a társadalmi feszültségek egyre növekednek, és a nemzetközi kapcsolatok is egyre instabilabbá válnak, így egyre égetőbbé válik a kérdés: képesek leszünk-e megőrizni a békét és stabilitást, vagy Európa ismét a történelem sötétebb fejezeteinek színterévé válik? Vajon milyen jövőt választunk magunknak és gyermekeinknek a következő években?
Kiemelt képünk AI által generált illusztráció.